Tátongó mélység
sötét sekélység
fojtogatja torkomat.
Fájó szívvel
nehéz rímmel
oldom a feszkómat.
Hideg ráz
halál vágy, mi
fejembe egyre jár.
Sírás mar
lelkem varr
fekete lyukká válok.
Belsőm tombol
szemem zokog
magány lett barátom.
Lesz ki hall?
Lesz ki segít?
E kínt, hogy bírom ki?
Fájdalom lelkembe
parázs a szívembe
Lassan, lassan megfojt.