Összefoglaló a Napfogyatkozás Akadémia - Burnout - A kiégés és a veszteségek kapcsolata online konferenciájáról
Burn out – kiégés az egyik leginkább fókuszban lévő fogalom az utóbbi években…. Mégis keveset beszélünk arról, hogy mennyire szoros kapcsolat áll fenn a kiégés és a veszteségek között. Egy veszteség okozta krízis komoly hatással lehet a megtartóképességünkre, a veszteségek és gyász átmenetileg átrendezik az életterületeket. Lehet, hogy éppen a munka tart meg, de észrevétlenül kiégéshez vezethet, ha csupán egy életterület marad stabil a gyász időszakában, mert a produktivitás megélésének képessége odakoncentrálódik, észrevétlenül túl is terhelődik.
A Napfogyatkozás Akadémia online konferencia sorozat májusi alkalmán a kiégés és veszteségek kapcsolata került fókuszba. Távolról nagylátószögből indítottunk a szervezeti folyamatokban veszteséget és kiégést okozó tényezők után áttekintettük az érem másik oldalát: a kiégés szakaszaiban jellemző veszteségeket. Majd a kerekasztalbeszélgetésben a segítők és a veszteséggel gyakran szembesülő munkakörökben – egészségügy, szociális szektor, HR terület – dolgozók kiégéséről beszélgettünk. Végül a kiégés tipikus tünetei (túlpörgés, lebetegedés, konfliktusok kialakulása), valamint a kiégésre adott kulturálisan elfogadott válaszok (El Camino, elvonulás különböző formái) mentén szekciókban tekintettük át a tanulságokat.
A kiégéshez vezető szervezeti folyamatok hatása a veszteségekre
Hajdu-Kis Diána előadásában a kiégés kialakulásához vezető szervezeti változásokat tekintette át, kiemelve, hogy az identitás, függetlenség és közösség elvesztése hogyan járulhat hozzá a kiégéshez és milyen veszteségeket okoz a szervezetekben. Több eseten keresztül mutatta be milyen hatása van annak, ha a szervezetek nem ismerik fel vagy kezelik ezeket a veszteségeket. A veszteségek figyelmen kívül hagyása a kiszolgáltatottság, tehetetlenség és bizalomvesztés ismétlődő tapasztalatán keresztül növeli a kiégés kockázatát. növeli a fluktuációt. A kiégésre utaló jelek között szerepel, a csapatok munkájában a cinizmus, a passzivitás és a túlzott alkalmazkodás jelensége. Kiemelkedő szerepe van a vezetőknek a veszteségek felismerésében és feldolgozásában, hiszen segíteniük kell a csapatokat a lezárásban és az előrehaladásban. A szervezetek akkor képesek erre, ha felismerik a változások érzelmi hatásait, és teret biztosítanak a bánat és bizonytalanság megosztására. Diána végül különböző lezárási rituálékra tett javaslatot, beleértve a projekttemetéseket és az átmeneti szertartásokat, amelyek segítenek a szervezeteknek feldolgozni a veszteségeket és előrelépni.
Az érem másik oldala: a kiégés különböző fázisaiban beazonosítható veszteségek
Szilvágyi Beatrix előadásában Freudenberger és North modellje alapján tárgyalta a kiégés szakaszait, felvázolva, hogyan alakul az idealista lelkesedéstől az inaktivitáson, frusztráción és apátián keresztül, és beazonosította az egyes fázisokban meghatározható veszteségeket, beleértve a biztonság elvesztését, a minőségi időt és az önbizalmat, személyes és szakmai példákkal illusztrálva ezeket a pontokat. Szilvágyi hangsúlyozta e szakaszok korai felismerésének fontosságát, és kiemelte, hogy a kiégés hogyan befolyásolhatja mind a személyes, mind a szakmai kapcsolatokat, végső soron deperszonalizációhoz és kudarcérzethez vezetve. Szemléletes példán keresztül vezette végig a kiégés különböző szakaszaiban tapasztalt többszörös veszteségeket – egy lelkes szülőcsapat játszótérfelújítási lendületén majd hanyatlásán keresztül. Kiemelte, hogy a veszteségek az élet különböző területein nyilvánulhatnak meg, nem csak a munkahelyi környezetben. Az előadás egyik konklúziója, hogy a veszteségfeldolgozás a kiégést megelőző erőforrások feltárását is segíti, valamint a feldolgozásfolyamata meg is előzi a veszteségekkel kapcsolatos tehetetlenség és kiszolgáltatottság miatt bekövetkező kiégést.
A konferencia során megállapítottuk, hogy a kiégés során a realitás elvesztése egy olyan, az egész folyamaton átívelő és fokozatosan egyre nagyobb életterületre kiterjedő veszteség, ami nem hagyható figyelmen kívül. A teljesítményre vonatkozó belső elvárások, majd a körülményekkel kapcsolatos valóság fokozatos átalakulása, később az értékrendszer és a kapcsolatok elvesztése, végül az anyagi helyzet veszélybe kerülése és az egészségromlás kockázata a realitáshoz való viszony fokozatos elvesztéséhez vezet. A valóságérzet visszanyerése a felépülés kulcsfontosságú aspektusa, ezért a rendszerszintű támogatás és a külső visszajelzések elengedhetetlenek a kiégés kezelésében. Ahhoz, hogy a kiégés során valóban hatékony segítséget lehessen adni, időt kell hagyni a folyamat során kitermelődött veszteségekre és a gyászra is.
Valóban hamarabb kiégnek azok, akik veszteséggel találkoznak a munkájuk során? – kerekasztal
beszélgetés
A kerekasztal beszélgetés középpontjában szereplő kérdést több oldalról vizsgáltuk meg. Sorompó Anett (a Bethesda Gyermekkórház szociális és krízisintervenciós osztályának vezetője) bemutatta milyen kihívásokkal szembesülnek az egészségügyi szakemberek a kórházi környezetben bekövetkező veszteségek kezelésében, különösen az intenzív osztályokon, ahol a családok és a személyzet nehéz helyzetekben navigál. Nádas Eszter (BME adjunktusa, újságíró, a Fogjunk Össze az Egészségügyért Alapítvány kommunkációs munkatársa és a sürgősségi betegellátás önkéntese) a kórházi sorozatokkal és filmvetítésekkel végzett munkájáról beszélt, kiemelve az egészségügyi dolgozók ábrázolásának módját, valamint ezen ábrázolások hatását a közvélemény elvárásaira. Kiemelte, hogy mekkora jelentősége van a Fogjunk Össze az Egészségügyért Alapítvány keretében indított filmkluboknak és könyvkluboknak, szakmai konferenciáknak az egészségügyben dolgozók jól-léte szempontjából. Rácmolnár Lili (pszichológus és gyászkísérő) kiemelte a kiégés és veszteségek kereszteződéséről, különösen a magánpraxisban, megjegyezve, hogy az egészségügyi szakemberek gyakran küzdenek a hősiesség és legyőzhetetlenség érzésének fenntartásával. Az „öngyarmatosítás” fogalmával írta le azt a jelenséget, amikor a szakemberek elnyomják saját veszteségeiket, miközben az ügyfelek igényeire összpontosítanak. Wiesner Edit (life coach és coach képző) rámutatott, hogy a kiégés akkor fordul elő, amikor hosszan tartó tehetetlenséget tapasztalunk olyan helyzetekben, ahol nem tudjuk megoldani a problémákat, ez pedig fizikai és érzelmi stresszhez vezet. Kiemelte a közösség és a kontextusba helyezés fontosságát a veszteségek feldolgozásában a kiégés megelőzése érdekében. A megosztott jó gyakorlatok közé tartozott a közös gyász lehetővé tétele, támogató környezetek létrehozása olyan tevékenységek révén, mint például filmklubok, valamint az egészségügyi csapatok bevonása a betegek és családok támogatásába. Sorompó Anett megosztotta személyes tapasztalatait a kórházi környezetben végzett munkáról, leírva, hogyan alakították ki fokozatosan a kapcsolódás különféle formáit a gyerekek és szüleik, valamint az osztály dolgozói számára a palliatív ellátást nyújtó osztályon, és milyen fontos olyan tereket teremteni, ahol közösen gyászolhatják a veszteségeket. A beszélgetésben résztvevők kiemelték, hogy a szakembereknek meg kell találniuk saját egyensúlyukat a veszteséges esetek kezelésében, miközben megőrzik jólétüket, valamint a
kollektív tapasztalatok értékét a nehéz helyzetek leküzdésében.
A műhelymunkák elsősorban egy-egy hívószó köré rendezve dolgozzák fel a konferencián elhangzottakat interaktív, a résztvevők tapasztalatait és beépítő módon. A facilitátorok olyan képzett gyászkísérők, akik különböző szektorokban alkalmazzák a gyászkísérő szemléletet és módszertant.
Túlpörgés műhely (Maksai Anna, gyászkísérő, tréner)
A túlpörgésre mint egyfajta felfokozott állapotra tekintettünk a műhelybeszélgetés során. Ez mind az egyén normál működéséhez mért aktivitásnövekedésként, mind pedig a mentális aktivitás emelkedéseként megmutatkozhat. Erős figyelmi fókusz vagy intenzív fókuszváltás, valamint érzelmi bevonódottság tapasztalható. A beszélgetésen résztvevők szerint egy ponton megjelenhet ebben a fázisban az alapszükségletekhez kapcsolódóan változás, legyen az az alvásminőség romlása vagy az öngondoskodás háttérbe szorulása. Egyfajta „sokság” jellemző. Tágabb kontextusban a terheltség és a túlterheltség mint társadalmi státuszszimbólum vagy mint környezeti elvárás tapasztalataink szerint jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy felismerjük-e, meddig szolgálja az egyént vagy a környezetét - akár munkahelyi, akár magánéleti szempontból- az aktivitás és a bevonódottság magas foka. A mentális jólléttel kapcsolatos edukáltság és tudatosság véleményünk szerint mentális egészségmegőrző faktor lehet ebben a fázisban is. A túlpörgéshez kapcsolódóan beszélgettünk egzisztenciális kérdésekről és félelemről is.ű
Lebetegedés műhely (Kánya Kinga, szociológus, gyászkísérő)
A kiégés folyamata során a testi tünetek és a betegségek is eltérő módon értelmeződnek. A túlteljesítés időszakában akadályként jelennek meg, mert lassítják a lendületet, nehezítik a haladást. Ugyanazt az ellenállást váltják ki, mint más tényező, ami elvonja az egyén figyelmét a teljesítéstől. Az első komoly megtorpanás, és egyben egy visszafordulási lehetőség is a kimerülés fokozatos megérkezésekor tapasztalt hirtelen tünetek során jelenik meg: egy pánikroham, hirtelen vérnyimásproblémák, gyomorproblémák jelentkezésekor megjelenik az ijedtség is. Megfelelő támogató környezet és akár külső segítség bevonásakor ezek a tünetek kezelhetők és az életmódváltás, a kiégés beazonosításával elkezdődhet. Sokan nem tüneteket tapasztalnak, hanem megjelenik a félelem: „ha így folytatom megbetegítem magam”, ami szintén egy jelzés. Beszéltünk arról is, hogy a kiégés előrehaladtával a fizikai érzetek, tünetek megítélése is változik, hiszen a lelki
egészség is romlik, sok esetben a testi tüntetek komoly betegségvízióval, pánikreakciókkal társulnak. A csoportban többen tudtak példát hozni az abszurd helyzetekre is: a figyelem romlása a testi kontroll csökkenése abszurd balesetekkel is járhat, amelyek már nem engedik, hogy a korábbi tevékenységeket folytassuk azáltal, hogy akár hosszabb időre is ellehetetleníti a munkavégzést. Fontos tehát, hogy a betegségek értelmezése is változik a kiégés előrehaladtával, ami már önmagában jelzi a kiégés aktuális fokozatát.
El Camino műhely (Weszelovits Dániel, pszichológus, gyászkísérő)
A műhelybeszélgetés középpontjában a „kicsekkolás” vágya és annak különböző megjelenési formái álltak. A résztvevők saját élményeiken keresztül osztották meg, hogyan jelenik meg életükben az elvonulás, a távolságtartás vagy az eltávolodás igénye. Volt, aki az El Camino zarándokútban találta meg ezt a lehetőséget, mások a hegymászásban, az utazásban, vagy éppen az otthoni visszavonulásban és a szociális kapcsolatok ideiglenes csökkentésében. Többen kiemelték, hogy az egyedül töltött időnek különös ereje van, hiszen ilyenkor nagyobb figyelem fordítható a saját belső és külső szükségletekre. Ez különösen fontos lehet segítő foglalkozású szakemberek esetében, akik a mindennapokban gyakran háttérbe szorítják saját igényeiket. A beszélgetés során hangsúlyt kapott a mindennapi „mini kicsekkolások” jelentősége is. A résztvevők szerint sokat segíthetnek azok az apró megállások, amelyek lehetőséget adnak a jelenhez való kapcsolódásra, például egy reggeli kávé elfogyasztása csendben, a természet hangjaira figyelve. A természethez való kapcsolódás, a mozgás, a sport, az olvasás vagy a csendes jelenlét mind fontos forrásként jelentek meg a feltöltődés szempontjából. A Camino és más zarándokutak nemcsak fizikai, hanem lelki utazásként is megjelentek a műhelyben. A résztvevők arról is beszéltek, milyen fontos az ott megtapasztalt szabadságot, lassulást és önkapcsolódást beépíteni a hétköznapokba, hogy az élmény ne csupán átmeneti menekülést jelentsen. Szó esett az úgynevezett „post Camino blues” jelenségéről is, vagyis arról az üresség- vagy veszteségélményről, amely a visszatérés után jelentkezhet. Ennek enyhítésében segíthet a közösségi
kapcsolódás, az emlékek felidézése vagy az út során megélt tapasztalatok tudatos integrálása. A műhelyben az is megjelent, hogy ki milyen jelekből érzékeli az elvonulás szükségességét. Míg egyesek tudatosan építik be a feltöltődést az életükbe, mások testi tünetekből, fokozódó feszültségből vagy menekülési vágyból ismerik fel, hogy változásra van szükségük. A beszélgetés végül arra is rámutatott, hogy nagyobb élethelyzeti változások és veszteségek idején az elvonulásnak akár szertartásos, átvezető szerepe is lehet, amely támogatja az alkalmazkodást és az új helyzethez való kapcsolódást.
Konfliktusok műhely (Csefán Beáta, pszichológus, gyászkísérő)
A kiégés felé vezető úton a konfliktusok bármelyik szakaszban megjelenhetnek: akár a kiégéshez hozzájáruló tényezőként, akár annak egyes szakaszaihoz kapcsolódó következményként. Megjelenési formájuk is sokféle lehet: beszélhetünk személyközi konfliktusokról, belső konfliktusokról, valamint olyan külső konfliktusokról is, amelyeknek nem vagyunk közvetlen résztvevői, mégis erősen hatnak ránk a közvetlen környezetünkön keresztül. A műhelybeszélgetés során elsősorban a munkahelyi rendszerben jelen lévő konfliktusok kerültek előtérbe. A résztvevők többnyire nem közvetlen alakítói, inkább érintettjei ezeknek a helyzeteknek, ugyanakkor a konfliktusos légkör jelentős hatással van rájuk. A párbeszéd során felmerült, hogy az egyes konfliktushelyzetekben kinek mire van ráhatása, illetve reálisan mit tehet ezek enyhítéséért. Megjelent az a folyamat is, ahogyan a környezetben jelen lévő feszültség belső konfliktusokat indíthat el, valamint, hogy a leggyakrabban megjelenő érzések és állapotok a düh, a tehetetlenség és a mentális fáradtság. Ezek a kiégés dimenziói közül leginkább az érzelmi kimerüléssel kapcsolhatók össze. A résztvevők megfogalmazták, hogy segítőként a segítségkérés sokszor nehézséget jelenthet, és felmerült a kérdés, hogy mit tehetnek saját magukért egy konfliktusos helyzetben. Szó esett arról is, hogy még egy ilyen légkörben is létezhetnek olyan
kapcsolódási pontok és szakmai mozgásterek, amelyek erősíthetik a kompetencia és a szakmai hatékonyság érzését. Emellett elindult a közös gondolkodás a lehetséges megküzdési módokról is, amelyek közül a résztvevők kiemelték a kapcsolódás és a megosztás fontosságát.
Konklúziók
A konferencia tanulságai alapján a kiégés és a veszteség nem egymástól független jelenségek, hanem egymást erősítő, dinamikus folyamatok. A kiégés egyrészt felhalmozódó, gyakran el nem ismert veszteségek következménye, másrészt maga is újabb veszteségeket termel – az identitás, a kapcsolatok, a kontroll, a testi-lelki jóllét és végső soron a realitásérzék területén. A veszteségek elvitatása – akár szervezeti, akár kulturális szinten – láthatatlanná teszi a gyászt, ezzel pedig növeli a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság élményét, ami a kiégés egyik alapmechanizmusa.
A konkrét játszóteres példa mellett a „játszótér” metafora ebben az összefüggésben különös jelentést kap: egyszerre jeleníti meg a közös cselekvés, a lelkesedés és a közösségi erőforrások terét, valamint ezek fokozatos elvesztését. A játszótér története rámutat arra, hogy a kiégés nem hirtelen összeomlás, hanem lassú erózió, amelyben a kezdeti bevonódás és értelmes cselekvés élménye fokozatosan alakul át kiüresedéssé és visszahúzódássá. Ugyanakkor a játszótér mint tér azt is jelzi, hogy a megküzdés kulcsa a kapcsolódás és a közös jelentésalkotás.
A megoldási lehetőségek ennek megfelelően több szinten jelennek meg:
- Egyéni szinten a veszteségek tudatosítása, a gyász folyamatának legitimálása, valamint a „mini kicsekkolások” és az önkapcsolódás gyakorlatai segíthetik a regenerációt.
- Közösségi szinten kiemelt szerepe van a megosztásnak, a közös gyász tereinek és azoknak a formáknak (pl. filmklubok, műhelyek), amelyek lehetővé teszik a tapasztalatok kollektív feldolgozását.
- Szervezeti szinten elengedhetetlen a veszteségek felismerése és elismerése, a lezárási rituálék beépítése, valamint olyan vezetői gyakorlatok kialakítása, amelyek teret adnak az érzelmi reakcióknak és támogatják a realitásérzék visszaállítását.
Összességében a kiégés megelőzésének és kezelésének egyik kulcsa a veszteségtudatos szemlélet: annak felismerése, hogy a kiégés mögött gyakran feldolgozatlan veszteségek állnak. Ezek láthatóvá tétele és közös feldolgozása nemcsak a kiégés kockázatát csökkenti, hanem újra megnyithatja a kapcsolódás, a jelentés és a cselekvőképesség lehetőségét is.
Itt olvashatod az előző Napfogyatkozás Akadémia összefoglalóját a Veszteségek és függőségek
témában: TOVÁBB >>>
Kapcsolódó cikkek
