Egy könyv arról, hogyan találkozunk az életünk különböző szakaszaiban veszteségekkel, milyen átalakító ereje van ezeknek a találkozásoknak, milyen mélyen megéljük magunkat közben és hogyan tekintünk vissza utána. S bár nem mindig érezzük azt, hogy mi volt az értelme, vagy jön el a jóvátétel, de mindenképpen alakít.
Hidasi Judit novelláskötetében minden szereplő és minden élethelyzet életszerű, sok esetben általunk is ismert tapasztalatok köré szőtt sorsokról olvashatunk. A 
veszteségek ezekben az élethelyzetekben jelennek meg, de ahogy a mindennapokban is, beágyazódnak élő és alakuló kapcsolatokba, döntési helyzetekhez kötődnek, bekerülnek egy életritmusba, amelyre hatással vannak. Az élet van a középpontban, amelyben a veszteség megjelenik, hat, majd itthagyja a nyomát – emlékül, viszonyítási pontként, vagy éppen tanulságként. Nem nyomasztó, hanem érzékelhető, mégis lágy hatásként, mint egy madártoll, ami lehull elénk.
Madarat tolláról – szól a közmondás, így van ez a veszteségekkel is. Mindenkié máshogy nehéz, másban nehéz, egy ember életében is különbözik a veszteségek megélése. A novellákban is újabb és újabb rétegek tárulnak fel.
A kötetben szereplő történetek hosszú éveken át gyűltek, az író édesanyja halálának 6. évfordulóján rendezte egy kötetbe. Merít a női lét tapasztalataiból, megjelenik a párkapcsolatban megélt női kiszolgáltatottság, az anyaság, a női életutak sokfélesége, és az idősödés veszteségei is. A saját gyászának megélését őszintén tárja fel, bemutatva milyen fontos a családtagok támogatása – sok esetben éppen azzal, hogy megengedik az egyedüllétet, még akkor is, ha nagyon hiányzik nekik a gyászoló hétköznapi énje. Megjelenik a halál és a gyász, a bűntudat, a tehetetlenség, a konfliktusok kezelhetetlensége is. Őszinte és éppen ezért erős: sorstársaink lesznek az olvasás közben. Validálja, hogy a veszteségben nincs támogatóbb annál, mint ha engedélyt kapunk arra, hogy önmagunk legyünk.
A madarak elrepülnek, fészket raknak, vagy visszatérnek – meg-megjelennek, elnézzük, hallgatjuk őket. A veszteségeinkben gyakran magunkat is így szemléljük – aztán amikor a lehullott tollat felvesszük, meglátjuk mintázatát, érezzük tapintását.
A veszteség a mai világunkban nem gyakran hívószó. Mégis sokan vágynak arra, hogy megfogalmazzák mit éreznek, vagy akár mit éltek meg a múltban. Nem kell, hogy gyászban legyünk ahhoz, hogy a veszteségek megszólítsanak, együtt érezzünk és ráismerjünk önmagunkra. A kötet borítója és kivitelezése szépen és lágyan „csomagolja” be a nehézségeket, és sugallja azt, is hogy ezek megélése után milyen értékek birtokába juthatunk.
Könyv: Hidasi Judit: Könnyeidből színes tollak (Álomgyár Kiadó, 2025.)
Szerző: Kánya Kinga, gyászkísérő
Kapcsolódó cikkek
