Szakmai utam első részét a versenyszférában töltöttem, majd fokozatosan fordultam a segítő hivatás és ezen belül a veszteségek kísérése felé.
Az emberi erőforrás tanácsadói tapasztalataim miatt foglalkoztat a munkahely elvesztésével kapcsolatos folyamat: az a fajta veszteség, amely a hivatásunkat, a megélhetésünket, a biztonságérzetünket, a kapcsolatainkat is érintheti.
Gyászkísérőként évek óta online formában támogatom a hozzám fordulókat csoportos és egyéni formában. Kiemelten foglalkozom a pre- és perinatális gyásszal, és közel állnak hozzám azok a veszteségek is, amelyek kevésbé láthatóak, vagy amelyekről nehezebben beszélünk.
A munkámban lényeges számomra, hogy olyan megtartó és elfogadó közeget teremtsek, ahol nem kell megfelelni senkinek sem. Ahol a fájdalom mellett helye lehet a haragnak, a bűntudatnak, a megkönnyebbülésnek, a bizonytalanságnak, és az egymásnak ellentmondó érzéseknek is.
Segítői szemléletemet a kísérői tapasztalatok mellett a pszichodráma, a mediáció és a családállítás is formálja.
A veszteségfeldolgozás ugyanakkor nemcsak az egyén szintjén érdekel. Alapvetőnek tartom, hogy veszteségtudatosabbá váljanak azok a közösségek és rendszerek is, amik körülvesznek minket. Így közösségi szinten is jobban megértjük, hogy mi történik egy veszteséget követően, merünk majd beszélni róla, és képesek leszünk megfelelően jelen lenni egymás mellett.
Ehhez a szemléletformáló munkához kapcsolódom az Egyesület Stronger Roots programján keresztül, melyben a szervezet hálózatának regionális megerősítésén, és a veszteségtudatos szemlélet szélesebb körű elterjesztésén dolgozunk a társadalmi elfogadottságért és szolidaritásért.
