Fő tartalom átugrása

Úgy érzem férfiként nem vagyok méltó rád
Kinek bearanyoznám életét, arca idilli képpé vált
Gyönyörű időszak volt számomra
Míg karjaimban tarthattalak, de már hiába

Most már ez eldőlt. Vége van, ennyi
S nem lehet ellene mit tenni
Szóval ezek az utolsó soraim feléd
Egy utolsó üzenet attól kinek megváltoztattad az életét

Légy boldog, próbálj ki újdonságokat
Szemed legyen tágra nyílt, s kergesd álmaidat
Találd meg az igaz szerelmed aki mindig ott lesz veled
Hisz én nem lehetek ott már, hogy ápolgassam lelkedet

A búcsúzás fájdalmas, de van oka
Hogy lecsapott szerelmünkre a sors ostora
Nem egymásnak szánt minket az ég, csak nehéz belátni
De el kell fogadnunk s ezzel kell tovább élni

Remélem e pár sor nyugtatóként szolgál lelkednek
S bocsásd meg vétkeim miket sajnos elkövettem
Többé nem leszel enyém s ezt belátom
De mindig lesz helyed szívemben….
Édes kicsi virágom.

Legújabb cikkeink a blogban

Pre és perinatális gyász az apák szempontjából
| Kánya Kinga | Perinatális gyász
Idén október 15-én, a pre- és perinatális gyász világnapján a férfiak tapasztalatai kerülnek középpontba.
Öngyilkosság - Gyász, veszteség és társadalmi felelősség
| Szabó Márta | Blog
Összefoglaló a szeptember 24-i Napfogyatkozás Akadémiáról
Abortusz
| Somogyi Eszter | Perinatális gyász
Az abortuszról gyakran vélemények, érvek és ellenérvek mentén folyik a párbeszéd, miközben sokkal kevesebb figyelem jut azokra a nőkre, akik ezt átélték.