Az a szép az elválásban,
Ha eljön majd az óra...
Esti szél fúj Napkeletről,
Erre nyugovóra.
Az a szép, hogy emlékszem,
És széles körben látok.
Az a szép, hogy megmutattad
Nekem a világot.
Az elválásban van egy dolog,
Messzeható hűség,
Ha felejtesz az megimbolyog,
S inkább kényszerűség.
Az a szép, hogy van egy kotta,
Jó érző rá sírni...
A szívem ma is azt játszotta,
Az ész, lecsendesíti.
Az a szép, hogy velünk marad,
Nem lesz szürke köddé...
Így, legyen most egy búcsúszavad!
S hallgatunk örökké.
Az Isten óvó oltalmában,
Szeretetem kérted.
Hát nincsen szép az elválásban...
Szerettelek téged.
Legújabb cikkeink a blogban
Kísérlet a kollektív tapasztalatok felszabadítására – színház ajánló
A Stúdió K Színházban tekinthető meg 2026 januártól az Elengedni nehéz című előadás (rendező: Simányi Zsuzsanna, dramaturg: Boronkay Soma), amely az életvégi gondoskodás, demencia, a halállal kapcsol…
Könyvajánló - Hidasi Judit: Könnyeidből színes tollak
Egy könyv arról, hogyan találkozunk az életünk különböző szakaszaiban veszteségekkel, milyen átalakító ereje van ezeknek a találkozásoknak, milyen mélyen megéljük magunkat közben és hogyan tekintünk…
A rákattanás még nem függőség - Új szokások a gyászban
A rákattanás még nem függőség Új szokások a gyászban
A gyász egy összetett reakciókkal járó élethelyzet, hiszen érzelmileg is hullámzó megélésekkel miértekre választ kereső gondolatokkal, a szokásos…