Öngyilkosság – veszteség, gyász és társadalmi felelősség
Online konferencia az öngyilkossághoz kapcsolódó veszteségekről, a gyász sajátosságairól és a nyilvánosság felelősségéről
2026. szeptember 24. 9.00 – 15.00
Az öngyilkosságról gyakran akkor kezdünk beszélni, amikor már megtörtént a tragédia.
Pedig sokkal kiterjedtebben hat már önmagában a szó is: ott van benne az aggodalom egy nehéz helyzetben lévő emberért... Eszünkbe juthat egy öngyilkossági kísérletet követő élet.... Egy család történetében továbbadott titokként is felszínre kerülhet.... Megjelennek a hozzátartozók kérdései arról, mit lehetett volna észrevenni, vagy másképp tenni.... Visszatérően megfogalmazódhat a segítő szakember bizonytalansága saját kompetenciájának határaival kapcsolatban... Átérezhetővé válik a tehetetlenség, amikor szeretnénk megelőzni valamit, amiről nem tudhatjuk biztosan, hogy megelőzhető-e.
És ott vannak azok a történetek is, amelyekkel személyes érintettség nélkül találkozunk: hírekben, közösségi médiában, filmekben, irodalmi alkotásokban. Ezekből is tanulunk arról, hogyan gondolkodjunk az öngyilkosságról – és közben tévhitek, leegyszerűsítések és sztereotípiák is megjelennek, újratermelődnek.
Az öngyilkosság ezért nem kizárólag egyéni tragédia és nem kizárólag mentális egészségügyi kérdés, hanem kapcsolati, családi, közösségi és társadalmi kérdés is.
Az érintettség különböző lehet, ezért a veszteségek is sokrétegűek: a kontroll elvesztése, a tehetetlenség, a biztonságérzet megrendülése, a bűntudat és felelősség kérdése, a kapcsolatok átalakulása, a stigma és az elszigetelődés egyaránt megjelenhetnek az érintettek, hozzátartozók, barátok, közösségek és segítő szakemberek életében.
Az öngyilkosságot követő gyászban mindehhez sajátos kérdések társulhatnak. Miért történt? Észrevehettem volna? Tehettem volna valamit? Ki a felelős? Mit mondjak másoknak? Hogyan beszéljek arról, hogyan halt meg? A társadalmi bizonytalanság és stigma pedig tovább növelheti az elszigeteltséget: sokszor éppen akkor válik nehézzé a kapcsolódás, amikor a legnagyobb szükség lenne rá.
Miért fontos a tájékozottság?
A Napfogyatkozás Egyesület munkájában abból indulunk ki, hogy a veszteségtudatosság nem azt jelenti, hogy minden helyzetre tudjuk a választ. Sokkal inkább azt, hogy képesek vagyunk felismerni a veszteségeket, érteni az összefüggéseiket, és tudatosabban kapcsolódni azokhoz, akik érintettek.
A tájékozottság segíthet abban, hogy a bizonytalanság ne automatikusan hallgatássá, távolságtartássá vagy ítélkezéssé váljon. Hogy megkülönböztessük azt, amire van ráhatásunk attól, amire nincs. Hogy felismerjük saját kompetenciahatárainkat, tudjuk, mikor és hová lehet továbbirányítani valakit, és képesek legyünk megfelelően támogatni, informálni és kommunikálni.
A Napfogyatkozás Akadémia célja ezért nem kész válaszokat adni az öngyilkosság „miértjére”, az ezt követő gyász sajátosságaira, hanem olyan tudást és perspektívát kínálni, amelyben árnyaltabban tudunk gondolkodni róla.
Két előadás – két egymást kiegészítő perspektíva
Az első előadás az öngyilkosság következtében bekövetkezett halált követő gyász sajátosságait járja körül. Szó lesz többek között a bűntudatról és felelősségérzetről, a „miért?” kérdéséről, a stigmatizációról, a társas kapcsolatok és családi rendszer változásairól, valamint arról, milyen támogatás segítheti az érintetteket és a hozzátartozókat.
A második előadás azt vizsgálja, hogyan jelenik meg a nyilvánosságban az öngyilkosság – és milyen következménye lehet annak, ahogyan beszélünk, tudósítunk róla. Online és hagyományos sajtópéldákon keresztül nézzük meg a sztereotípiák újratermelődését, és a felelős kommunikáció eszköztárát és gyakorlatait, valamint a hazai és nemzetközi etikai és szakmai irányelvek szerepét.
A két megközelítés ugyanahhoz az alapkérdéshez vezet: hogyan tudunk úgy beszélni az öngyilkosságról, hogy a kommunikáció ne növelje a stigmát és az elszigeteltséget, hanem a tájékozottságot, a kapcsolódást és a segítséghez jutást erősítse?
Kinek szól?
A konferenciára várjuk azokat, akik személyesen vagy hozzátartozóként érintettek; egészségügyi, mentálhigiénés, szociális és oktatási területen dolgozó szakembereket; gyászkísérőket, pszichológusokat és más segítőket; közösségekben és szervezetekben emberekkel dolgozó szakembereket; újságírókat, szerkesztőket, kommunikációs és médiamunkatársakat; valamint minden érdeklődőt, aki fontosnak tartja, hogy az öngyilkosságról kevesebb előítélettel, több tudással és nagyobb veszteségtudatossággal tudjunk beszélni.
Nem szükséges szakmai előképzettség. A konferencia azoknak szól, akik szeretnének jobban eligazodni egy olyan témában, amelyről sokat hallunk, mégis nehéz róla kérdezni, beszélni – és sokszor még nehezebb tudni, hogyan lehet jól jelen lenni benne.
Mert az öngyilkossággal kapcsolatos társadalmi tájékozottság nemcsak arról szól, hogyan előzzünk meg egy halálesetet. Arról is, hogyan maradjunk kapcsolatban egymással a félelemben, a bizonytalanságban, a veszteségben és azután.
A Napfogyatkozás Egyesület korábbi segédanyaga ehhez már rendszerezett tudást és kommunikációs támpontokat kínál az érintettek, segítők, közösségek és a nyilvánosság számára. Az öngyilkosság utáni gyász - Segédanyag
A programváltozás jogát fenntartjuk.
Várunk mindenkit, aki nyitott a közös gondolkodásra, innovatív és naprakész ismeretek megszerzésére és egyénileg, saját közösségében vagy hatókörében a veszteségekkel való tudatosságra törekszik.
JELENTKEZÉSI INFORMÁCIÓK:
Jelentkezési határidő: 2026. szeptember 23.
A részvételi díj: 30.000 Ft / fő
Előadások és előadók:
Veszteségek az öngyilkosság stigmáján innen és túl
Az előadás az öngyilkosság következtében bekövetkezett halált követő gyász sajátosságait járja körül. Szó lesz többek között a bűntudatról és felelősségérzetről, a „miért?” kérdéséről, a stigmatizációról, a társas kapcsolatok és családi rendszer változásairól, valamint arról, milyen támogatás segítheti az érintetteket és a hozzátartozókat.
Előadó: Szabó Márta
egyéni és csoportos gyászkísérő szakember
2017 óta dolgozik a Napfogyatkozás Egyesületben, általános és speciális gyászcsoportokat tart felnőtteknek és kamaszoknak, valamint képzéseket segítő szakembereknek. A csoportok és az egyéni gyászolók támogatásán túl iskolai közösségek, cégek munkavállalói, és segítő szakemberek támogatásában vesz részt öngyilkosságot követően.
Kihez fordulhatunk? - Utak és rések a segítség rendszerében
Kerekasztal beszélgetés - Moderátor: Kánya Kinga egyéni gyászkísérő szakember, a Napfogyatkozás Egyesület elnöke
A kerekasztal beszélgetés résztvevőivel annak járunk utána, hogy milyen utat járnak be az érintettek és a hozzátartozók öngyilkossági veszély vagy öngyilkosság esetén, milyen támogatási lehetőségekkel találkoznak ezen az úton a különböző intézményekben, szervezetekben, hogyan kapcsolódnak, működnek együtt, hagyatkoznak egymásra ezek az intézmények és szervezetek ezen az úton, miként jelenik meg itt az elszigetelődés nehézsége és a kapcsolódás ereje.
Az első kerekasztal beszélgetés résztvevői:
Tormássy Viktória
óvodai és iskolai szociális segítő
2018 óta dolgozik óvodai és iskolai szociális segítőként. Munkája során sokféle helyzettel találkozik, amiben megjelenik a veszteség valamely formája: lehet ez barátság véget érése, családtag vagy kisállat elvesztése, meghiúsulni látszó karrier/életút, időszakok, /életszakaszok lezárulása, stb. Gyerekekkel beszélgetve egyre többször találkozik az öngyilkosság, vagy még inkább a kilátástalanság, a "jobb lenne nem lenni" gondolatával. Fontosnak tartja ezekbe a helyzetekbe úgy becsatlakozni, hogy a nehézséget átélő és környezete megkapja az első támogatást, ami elindíthatja őket a rendeződés útján.
Buzetzky Tünde
DélUtán Alapítvány, kuratóriumi elnökhelyettes
2008-ban csatlakozott a DélUtán Alapítvány munkájához, amely 1998-ban jött létre azzal a céllal, hogy ingyenes, anonim telefonos lelkisegély-szolgáltatást nyújtson a 40 feletti korosztály számára. A szolgálat az ország minden pontjáról, valamint Európából és az Egyesült Államokból minden nap elérhető. A támaszadó beszélgetéseket orvosi és jogi konzultáció egészíti ki. A segítő beszélgetések során gyakran kerülnek felszínre az időskorral, a társas izolációval, a magánnyal, a krónikus betegségekkel és az élethelyzeti veszteségekkel összefüggő pszichés nehézségek, megjelennek a halállal és a halálvággyal kapcsolatos gondolatok is, az utóbbi pár évben számottevően emelkedett az aktív öngyilkossági gondolatokról beszámoló kliensek aránya. Mindez az ügyelő részéről rendkívül empatikus és érzékeny megközelítést igényel. Fontos, hogy a hívó érzéseit elfogadja és elismerje, miközben a beszélgetés során igyekszik feltárni azokat az apró kapaszkodókat, amelyek enyhíthetik a lelki terheket, és segíthetik a figyelem elmozdítását a súlyos, negatív gondolatokról.
Táler Orsolya
a Kék Vonal ügyvezetője, pszichológus
A Kék Vonal éjjel-nappal, ingyenesen elérhető lelkisegély vonalat működtet gyerekek és fiatalok, illetve gyerekekért aggódó felnőttek és szakemberek részére. Az alacsonyküszöbű lelkisegély vonalhoz bármilyen témában lehet fordulni. Évente több mint 20 000 megkeresést fogadnak telefonon, chaten és emailen. A megkeresések között nagy számban fordul elő az öngyilkossági gondolat, késztetés, öngyilkossági krízis. A segélyvonal ügyelői ilyen esetekben a meghallgatás, érzelmi támogatás mellett igyekeznek a megkeresőt konkrét segítséghez is juttatni, ennek keretében a tavalyi évben több mint 20 alkalommal fordult elő, hogy a segélyvonal ügyelője hívott mentőt a megkeresőhöz
Dr. Nagy Adrienn
pszichiáter, Alapítvány az öngyilkosság ellen
Több mint 10 éve a Péterfy Kórház Krízisintervenciós és Pszichiátriai Osztályán dolgozik, jelenleg részlegvezető adjunktusként. Klinikai munkája középpontjában a lélektani krízisek ellátása és a szuicid prevenció áll; emellett Bálint-csoport-vezetőként és pszichopatológia-oktatóként is tevékenykedik. A pszichiátriai szemlélet mellett hangsúlyosan alkalmazza a pszichoterápiás megközelítést: a Szegedi Tudományegyetem pszichoterápiás képzésében vesz részt, módszerspecifikus irányként az aktív analízist tanulja.
A hírtől a hatásig - az öngyilkosság kommunikációja a médiában
Az előadás azt vizsgálja, hogyan jelenik meg a nyilvánosságban az öngyilkosság – és milyen következménye lehet annak, ahogyan beszélünk, tudósítunk róla. Online és hagyományos sajtópéldákon keresztül nézzük meg a sztereotípiák újratermelődését, és a felelős kommunikáció eszköztárát és gyakorlatait, valamint a hazai és nemzetközi etikai és szakmai irányelvek szerepét.
Dr. Kastory Edina
Média- és hírközlési biztos
Több évtizeden keresztül folytattam ügyvédi tevékenységet. Szakterületem az elektronikus hírközlés és a média, a hazai és nemzetközi szektorspecifikus szabályozás és a jogharmonizáció.
Eljártam hatóságok, piaci szereplők tanácsadójaként, szakértőjeként és jogi képviselőjeként pályázati, versenyhivatali, hatósági, illetve peres eljárásokban. Választottbírói tapasztalattal is rendelkezem.
2015-től Média- és Hírközlési Biztosként a fogyasztóvédelem területén egyeztetési eljárásokat folytatok le és szorosan együttműködöm a szolgáltatókkal és az önszabályozó szakmai szervezetekkel.
Irányelvek és tévutak a sajtó világában
Kerekasztal beszélgetés - Moderátor: Kánya Kinga egyéni gyászkísérő szakember, a Napfogyatkozás Egyesület elnöke
A kerekasztal beszélgetés résztvevőivel annak járunk utána, hogy miként lehet összehangolni kommunikációban a valós és a valóban segítő kép dilemmáját, melyek a tájékoztatás kegyeleti, sajtóetikai eligazodási pontjai, mikortól és miért hír a halál és milyen funkciója lehet a tájékoztatásnak, ha az öngyilkosságról a sajtó kommunikál, és jól kommunikál.
A második kerekasztal beszélgetés résztvevői:
Fehér Mariann
rádiós szerkesztő-műsorvezető, Rádió Cafe
Több, mint két évtizedes szakmai tapasztalattal a pályája során számos alkalommal találkozott a halál és az öngyilkosság nyilvános kommunikációjának nehéz és érzékeny kérdésével. Megtapasztalta, milyen súlya van annak, ahogyan egy ilyen tragédiáról tudósítanak,: egy-egy mondat megviselheti az érintett családot, a hallgatókat, és magukat a médiában dolgozókat is. A halál és a gyász témáját ma is tabunak érzi, miközben óriási szükség lenne arra, hogy ezekről lehessen nyíltan és érzékenyen beszélni. Jelenleg a Pünkösdi Teológiai Főiskola harmadéves hallgatója, pasztorálpszichológiai tanulmányokat folytat, és kiemelt témája a gyász, különösen a gyászolók lelkigondozói kísérése.
Az öngyilkosságról való beszéd kapcsán különösen fontosnak tartja, hogy ne ítélkezzünk, ne vádoljunk, és ne keressünk egyszerű magyarázatokat egy felfoghatatlan tragédiára. Fontosnak tartja, hogy a nyilvánosságban úgy beszéljünk róla, hogy közben megőrizzük az emberi méltóságot, és ne tetézzük az érintett családok amúgy is elviselhetetlen fájdalmát.
Nemes Nikolett
újságíró, HVG
Írásaiban többek között mentális egészséggel, pszichológiával, gyász- és veszteségfeldolgozással és ezek társadalmi szintű aspektusaival foglalkozik – azért is, mert hisz abban, hogy a jól használt nyilvánosság ereje oldhatja a „nehéz témákat” övező stigmatizációt, tabusítást. Ezekről való tudását – részben szakmai érdeklődése miatt is – olyan képzésekkel igyekezett elmélyíteni, amelyek a gyász lélektanának megismeréséhez, a gyászolók segítéséhez vagy a hospice-ellátáshoz visznek közelebb.
Gombár Gabriella
szociológus, újságíró, Pécs TV
32 éve dolgozik televíziós és rádiós szerkesztő-műsorvezetőként, valamint a nyomtatott sajtóban és online platformokon cikkíróként. Kiemelt témái: társadalom, egészségügy, pszichológia. Jelenleg a Pécs Tv szerkesztő-műsorvezetőjeként vezet stúdió beszélgetéseket - HR, pszichológia, tudomány témákban. Másfél éve dolgozik a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület kommunikációs menedzsereként is. Tevékenységei célja, hogy segítse a társadalmi érzékenyítést és tudatosítást a mentális egészség, az emberi kapcsolatok és a transzparens kommunikáció területén.
Műhelybeszélgetések
Az előadásokon és a kerekasztal beszélgetésben elhangzottakat a műhelybeszélgetések során kisebb csoportokban egy-egy speciális fókusz mentén vizsgáljuk meg a résztvevőkkel.
A műhelybeszélgetések témái:
Kíváncsiság és távoltartás libikókája
Az öngyilkosság évezredek óta foglalkoztatja az embereket. Kíváncsiak vagyunk rá, megismernénk az okokat, keressük a válaszokat a miértekre, de szeretnénk távul tudni a saját és szeretteink életétől. Ez a libikóka benne van a hétköznapi cselekedeteinkben, hogy rákattintunk, elolvasunk-e egy erről szóló cikket, de hatással van szakemberként a döntéseinkra, a munkánkra is. A műhelybeszélgetésen arról gondolkodunk, vajon mitől függ, mit vál ki belőlünk egy hír, egy esemény, egy helyzet.
Speciális gyászcsoportok pro és kontra
MInt minden veszteséget átélő ember esetében az öngyilkosságban érintettek és hozzátartozók számára is az egyik legnagyobb támogatást a sorstársi kapcsolódások jelentik. Ez sokféle lehet, létrejöhet informálisan és formális keretek között is, megélhető az érintett közösségekben (család, tanulóközösség, munkahelyi kollégák), az online térben és a sorstársi veszteségfeldolgozó csoportokban. Mivel minden gyász egyedi, és mindenki különböző veszteségeket él meg ezekben az élethelyzetekben, ezért az is különböző, hogy mely veszteségek mentén és milyen sorstársi kapcsolódásokat keresnek az érintettek. A műhelybeszélgetésen ezekről az egyediségekről és hasonlóságokról gondolkodunk a gyászkísérő csoportvezetők és a résztvevők tapasztalatai mentén.
A szavak hatása
A jelentős életesemények során közös tapasztalat, hogy egyes szavak jelentése és jelentősége, akár kimondhatósága is változik az érintettek számára az esemény előtt és után, de idővel, egy-egy átértelmezés, átkeretezés is hatással van az általunk használt szavakra. Kialakulnak azok a mondatok, amelyekkel megosztunk erről egy-egy gondolatot, és azok is, amelyekkel elutasítjuk a közeledést. Ugyanarra az eseményre különböző szavakat használnak az emberek egy adminisztratív, egy egészségügyi és egy bensőséges környezetben. A műhelybeszélgetésen arról gondolkodunk közösen, hogy hogyan jelenik meg ez a sokrétűség az öngyilkosság kapcsán, és miként segíti és nehezíti a szavak hatása az érintettek veszteségfeldolgozását.
Veszteség a közösségekben
Egy közösségre hatással van az öngyilkossági veszélyeztetettség vagy magának az öngyilkosságnak a közvetlen megtapasztalása, benne a tehetetlenséggel, a bűntudattal, a hiánnyal, az elszigeteltség kollektív és egyedi megéléseivel. A közösség tagjainak veszteségre adott reakcióit ugyanakkor befolyásolják a közösségen belüli megélések különbözőségeinek és hasonlóságainak a dinamikája és a külső környezetből érkező impulzusok is, de azok a külső tényezők is, hogy például mekkora településen él a közösség, ott melyek az ellátórendszer vagy a nyilvánosság sajátosságai. A műhelybeszélgetésen a közösségek sajátosságai mentén gondolkodunk az öngyilkossághoz kapcsolódó veszteségek feldolgozásának támogatásáról, nehézségeiről.
A műhelyek vezetői a Napfogyatkozás Egyesületben végzett gyászkísérő szakemberek.
Kíváncsiság és távoltartás libikókája - mit kezdünk magunkban az öngyilkosság témájával?
Kánya Kinga
szociológus, gyászkísérő gyászcsoportvezető, a Napfogyatkozás Egyesület elnöke
Az öngyilkosság témája egyszerre vonzhat, késztethet megértésre, és válthat ki félelmet vagy távolságtartást. Mit mondanak ezek a reakciók a saját halálunkhoz, az ismeretlenhez és az életünk feletti kontrollhoz való viszonyunkról? A műhelyben ezen az önreflexív szűrőn keresztül tekintünk vissza az előadásokra és beszélgetésekre: arra, mi érintett meg, mi keltett kérdéseket vagy ellenállást, és mit viszünk tovább mindebből.
Speciális gyászcsoportok pro és kontra
Vaktor Éva
coach, gyászkísérő csoportvezető
Végzettsége szerint közgazdász/kommunikációs szakértő, de az évek folyamán érdeklődése egyre inkább a segítő szakmai területek felé fordult. Dolgozott coachként, szervezetfejlesztőként, trénerként, az elmúlt években pedig az életvégi kísérés és a gyászolók segítése során közvetlenül emberekkel foglalkozik.
Gyászkisérőként elsősorban gyászcsoportokat vezet, mert a csoportban lehet a legjobb, legszemélyesebb támogatást adni és kapni. A csoport megtartó ereje varázslatokra képes, megtapasztalta ezt a Reményvirág gyermek- és szülőcsoportoknál, közösségek gyászát segítő csoportoknál és a hozzátartozó elvesztését gyászolóknál.
Különlegesen nehéz a „hátrahagyottak” - öngyilkosság áldozatainak hozzátartozó i- helyzete; kirekesztettség, szégyen, önvád is kínozza őket. Ezért kiemelten fontos számára, hogy minél többen álljanak készen az ő segítésükre.
A szavak hatása
Szabó Márta
egyéni és csoportos gyászkísérő szakember
2017 óta dolgozik a Napfogyatkozás Egyesületben, általános és speciális gyászcsoportokat tart felnőtteknek és kamaszoknak, valamint képzéseket segítő szakembereknek. A csoportok és az egyéni gyászolók támogatásán túl iskolai közösségek, cégek munkavállalói, és segítő szakemberek támogatásában vesz részt öngyilkosságot követően.
Veszteség a közösségekben
Babai-Szénégető Adrienn
mentálhigiénés szakember, gyászcsoportvezető
Mentálhigiénés szakemberként több mint tíz éve kísér gyászolókat csoportban és egyénileg - személyesen és online. A csoportjaiban - a magyar statisztikákkal szomorú összhangban - mindig vannak olyan gyászolók, akik öngyilkosság által vesztették el hozzátartozójukat, de volt olyan csoportja is, ahol a résztvevők fele öngyilkosság által elhunytat gyászolt. Így segítő szakemberként szinte megkerülhetetlen témának, a szakmai mindennapjaink részének tartja.. Számára nagyon fontos beszélni róla annak érdekében, hogy legyenek szavaink, legyen bátorságunk odafordulni ehhez a nehéz veszteséghez.
Kapcsolódó cikkek
