Támogatás és a közösség ereje a gyerekeknek és a szakembereknek

Támogatás és a közösség ereje a gyerekeknek és a szakembereknek

Beszámoló a Napfogyatkozás Egyesületben végzett, a gyermekek gyászát segítő szakemberek közösségének idei munkájáról

Vége a tanévnek! Ez sok területen érint minket szakembereket is. Nemcsak azért, mert többen dolgozunk intézményekben, vagy mert a gyerekekek növekedésének, ciklikus változásának része a most következő nyári szünet. Bár sokféle folyamat és munka zajlik nyáron is, ilyenkor van egy másféle tempó, ami lehetőséget ad a számvetésre.

Az egyesületünkben az elmúlt tanévben 9 képzést tartottunk különböző  fókusszal a gyerekgyász programunk 3 képzése  keretében. A képzéseken közel 100 szakemberrel találkoztunk, akik mind különböző szakterületeken, intézményben vagy önállóan, Budapesten, vidéken vagy a határon túl, kisebb vagy nagyobb életkorban találkoznak a gyerekek veszteségeivel. Voltak köztük tanárok, pszichológusok, szociális szakemberek, de sokkal színesebb a paletta. Ezeknek a képzéseknek az egyik legnagyobb előnye az a közös tanulás, amikor a gyógypedagógusok, hittan- vagy épp matektanárok, művészeti tanárok, nevelőszülői tanácsadók, óvodai és iskolai szociális segítők, iskolapszichológusok, lelkészek, meseterapeuták, gyámok, családsegítők, csoportvezetők sokszínű tapasztalatainak a tükrében láthatjuk mindannyian a gyerekeket, a veszteségeikben, a szükségleteikben, a megoldásaikban. Ez az, ami miatt nem csak a résztvevők, hanem mi, a képzések trénerei is mindig nagyon sokat tanulunk ezeken a képzéseken.

A másik közös tapasztalat, amit a képzésen résztvevők és mi trénerek is megélünk minden képzésen, hogy nem vagyunk egyedül. Támaszkodhatunk mi szakemberek is egymásra, még akkor is, ha a rendelőben, a gyerekekkel, az osztályokban egyedül vagyunk, sokszor úgy érezzük, ezt csak mi látjuk. Nekünk is létezik a saját támogató közösségünk, ahol mesélhetünk, inspirálódhatunk, segítséget kaphatunk, lelkesedhetünk.

Ez persze nem csak idén volt így, és nem csak a képzéseken. Ezért már második évben rendszeres lehetőséget biztosítunk az egyesületben a szakembereknek, hogy újra megélhessék, és meríthessenek abból, hogy egy közösség tagjai. Ez a mi kis Gyerekgyász klubunk. Albert Évával kéthavonta két órában nyitjuk a klubot, beszélgetünk, töltődünk, tanulunk egymástól, nevetünk vagy épp együtt szomorkodunk. Épp, mint egy sorstársi csoportban!

A sokszáz kapcsolódó szakember egy része támogat minket és a gyerekeket azzal, hogy hírt ad a különböző induló csoportokról, továbbítja a segítségkéréseket, eszközöket, meséket ajánl, felkeres minket egy-egy számára nagyobb kihívás előtt.ŐK mind aktívan használják a tudásukat a gyerkekek veszteségekben való támogatásában.Több, mint 60-an pedig még aktívabban jelen vannak ebben a közösségben: csoportokat tartanak, szakirodalmat ajánlanak, résztvevői, alakítói a klubokban folyó beszélgetéseknek, szakmai munkának. Mert ahhoz, hogy egy gyerekcsoport elinduljon, egy iskolai projekt megvalósuljon, egy család segítséget kapjon, bizony sokféle támogatás mellet tud csak létrejönni. Létraként ott van minden beszélgetés, bíztatás, tapasztalat, segítő társak. 

Így kimondható hogy ennek a csapatnak közös eredménye, hogy idén 5 veszteségfeldolgozó csoport indult gyerekeknek, kamaszoknak. Az is, hogy szakemberi támogatáshoz jutott sok-sok gyermek, szülő és család 4-től 21 éves korig, Magyarországon belül és a határon túl, személyesen vagy online formában. Az is, hogy támogatást kaptak gyermekek prevencióként, nehéz élethelyzetben vagy épp haláleset miatt. A gyerekközösségek nem maradtak egyedül a veszteségükben, legyenek intézményi, szakköri vagy éppen baráti közösségek.

Ennek a csapatnak, az egymás támogatásának eredménye az is, hogy ez a sok száz szakember a jövő tanévben újra nekilát, csoportokat, programokat, projekteket szervez az egyesületen belül, egy intézményben vagy épp önerőből. Támogat, konzultál, segít, jelen van és elérhető. Megmarad a lelkesedésünk, a hitünk, az odafordulásunk.

Az idei utolsó klubunkon többek közt azt osztottuk meg egymással, hogy szakemberként mi az, amit mi tanultunk a gyerekektől a velük végzett munkánk, a veszteségeik kísérése, a gyerekcsoportok során. Hogyan gazdagodtunk általuk a veszteségeik sajátosságainak megismerésében, az eszköztárunk szélesítésében, vagy épp a bátorságmorzsáink gyűjtögetésében.

Íme, ebből egy csokorra való mindenkinek, természetesen név nélkül, a gyermekek vagy épp a kísérőik szavaival.

Merüljetek el az illatában, töltődjetek velünk!

Szabó Márta - a Gyerekgyász klub egyik vezetője

Nézd, ez a szám erről szól: AURORA - The Weight of Missing

Bezárkózok, és kinyílok, kapaszkodnék és a pokolba kívánok mindenkit. És ebben is kérlek, legyél mellettem.

A gyerekek készek beszélni, néha nekem kell a bátorságomat összeszednem.

Ne kérdezd meg, ha kimondom meghalt, hogy mi történt, nekem fáj felidéznem ezt, ha kész leszek rá, elmondom.

Ritka tapasztalat, hogy figyelünk egymásra, jó ezt itt a csoportban megélni.

Jól esik közben pattogatott kukoricát enni, macskát simogatni, firkálgatni, horgolni.

Ezt csak ti tudjátok, másnak még nem mondtam el!

Néha túlságosan féltetek!

Nem az a segítség, hogy nem írok dogát, de néha jól esik, ha gondolsz rá.

Nem kell, hogy varázsolj, ami történt, megtörtént, de jólesik, ha beszélhetek róla.

Van, hogy akarok erről beszélni, de a bizalomhoz idő kell.

Az a jó a sorstársi csoportban, hogy fél szavakból is megértjük egymást.

Kérlek, légy velem türelmes, van amihez kell még nekem az idő.

Ne csak azt kérdezd, anya hogy van! Én is gyászolok!