Megsemmisülve állok és nézlek
Szerelmeddel, kivel az esőcseppek rengetegében
Elveszel és szinte, már nem is látsz...
Elválnak ajkaitok, és felém nézel.
Én csak nézlek ködös tekintettel,
Miközben a képembe röhögsz,
És a szerelmed testére
Teszed a kezed.
Közben észre sem veszed
Kezemben az éles tárgyat,
Amely pár perc múlva,
Halálomat okozhatja…
Vajon hiányoznék bárkinek is?
Számítok annyit az embereknek,
Hogy sírnak utánam és...
Hiányolnak?
Neked hiányoznék?
Hm.. azt hiszem neked
Biztos nem!
Az éles penge elindul szívem felé,
Közben szemeim megtelnek
Sós könnyekkel,
Melyek elvakítják szemeim és érzéseim.
Tettem még csak most veszed észre,
Szemeid kiduzzadnak,
És futni kezdesz felém,
De már késő...
Kezeimen vér folyik végig,
Mely megszínezi az esőcseppek millió,
Millió darabját…
Legújabb cikkeink a blogban
Kísérlet a kollektív tapasztalatok felszabadítására – színház ajánló
A Stúdió K Színházban tekinthető meg 2026 januártól az Elengedni nehéz című előadás (rendező: Simányi Zsuzsanna, dramaturg: Boronkay Soma), amely az életvégi gondoskodás, demencia, a halállal kapcsol…
Könyvajánló - Hidasi Judit: Könnyeidből színes tollak
Egy könyv arról, hogyan találkozunk az életünk különböző szakaszaiban veszteségekkel, milyen átalakító ereje van ezeknek a találkozásoknak, milyen mélyen megéljük magunkat közben és hogyan tekintünk…
A rákattanás még nem függőség - Új szokások a gyászban
A rákattanás még nem függőség Új szokások a gyászban
A gyász egy összetett reakciókkal járó élethelyzet, hiszen érzelmileg is hullámzó megélésekkel miértekre választ kereső gondolatokkal, a szokásos…