A rákattanás még nem függőség - Új szokások a gyászban

A rákattanás még nem függőség
Új szokások a gyászban

A gyász egy összetett reakciókkal járó élethelyzet, hiszen érzelmileg is hullámzó megélésekkel miértekre választ kereső gondolatokkal, a szokásostól eltérő testi reakciókkal, viselkedési változásokkal, értéktisztázással…. A reakciók minden formája sokféle, egyéni összetételű, hiszen a gyász zajlik, és ebben a zajlásban mindig másféle reakció lesz hangos, vagy domináns, ezért a szükségletek is eltérőek és sok esetben magának a gyászolónak is meglepőek.

Sok gyászcsoportban és egyéni gyászkísérés során találkozunk azzal, hogy új szokásokat, megoldásokat találnak a gyászolók a gyászreakcióik elviselhetőbbé tételére, átmeneti csökkentésére. A Veszteségek és függőségek témájú online konferencia műhelybeszélgetésén éppen ezeket a szokásokat, rákattanásokat vettük sorba annak érdekében, hogy elkülönítsük őket a függőségektől. Mert bár többek között vannak olyan szokások is, amelyek szélsőséges esetben függőséghez
vezethetnek, de látjuk, hogy átmenetiek (mint a gyász zajlásának intenzív időszaka), és változnak (a zajlásban folyamatosan átalakuló szükségleteknek megfelelően).

Milyen jellegű átmeneti szokásokkal, rákattanásokkal találkozunk?

Sokan vannak, akik egy korábbi, már „letett” tevékenységükhöz térnek vissza, újra rágyújtanak, vagy megisznak egy-egy pohár bort esténként. Ezek olyan függőségek, amelyek hosszabb távon lehetnek veszélyesek, de sok esetben ez nem következik be, mert átmeneti szorongásoldó hatásuk van. Az fontos szempont, hogy volt-e szélsőséges használat a gyász előtt, mert akkor lehet (de nem feltétlenül lesz) a visszaesésnek kockázata.

Antidepresszáns, vagy altató szedése is megjelenik ebben az élethelyzetben, hiszen a szorongás, vagy a fizikai tünetek is nehezíthetik a napi életvitelt. A gyászolók nagyon eltérően reagálnak és eltérő a nehézségtűrésük, az érzelmi terheltségük a veszteség időszakában, a támogatáshoz való hozzáférésük, ami segíthetné a gyászukat. Ha a támogató és kísérő egyéni vagy csoportos folyamat során megvalósul a valódi bizalomépítés, akkor nem csak megosztják a döntésüket, a gyógyszerrel kapcsolatos
tapasztalataikat, hanem a csoport társas támasza éppen a megtartóerővel segít letenni ezeket az átmeneti megoldásokat. A csoport gyakran egy terápiát is jól kiegészítő támogató forma, mert előmozdítja a normalizálás, validálás során azokat az öngondoskodást és cselekvő erőt aktiváló döntéseket, amelyek az önmegtartást is segítik a gyászban.

Gyakran találkozunk azzal, hogy az egyébként rekreációt szolgáló tevékenységeket kezdik el sokkal intenzívebben végezni a gyászolók, a sportolás, a sorozatnézés, vagy új, a dühöt, belső feszültséget levezető tevékenységek kialakításával pl. boxolás, vagy extrém sportok kipróbálásával. A munkavégzés, hétköznapi feladatok felértékelődése, intenzitása is megjelenhet. Vannak, akiknek az egyedüllét segít, de előfordul, hogy akár hónapokig intenzív programozásba kezd a gyászoló, mert éppen az egyedüllétet nem tudja elviselni. A gyászban sokszor az élet értelme is megkérdőjeleződik, az egyszer élünk reakciók is megjelennek fokozott hedonizmussal és az életöröm hajszolásával.

Milyen funkciói vannak ezeknek a tevékenységeknek?

• Előfordul, olyan mintázatokat, szokásokat követnek az érintettek a gyászukban, ami ismerős, már volt benne gyakorlatuk, és ezért visszatérnek egy korábbi viselkedési formához. A megszokás biztonsága válik kiszámíthatóvá a gyász kontrollálhatatlan megélése során.
• A közösségi támogatás, az ismerősökkel, barátokkal való kapcsolódás, és ezen keresztül a vigasztalás bizonyos tevékenységeken keresztül valósulhat meg, ezen keresztül fér hozzá a baráti kapcsolataihoz a gyászoló. Akár a közös szórakozás, vagy jógázás, bármi ami közösségi
  tevékenység fókusza.
• Az élet sérülékenysége és a halandósággal való szembesülés gyakran az élet értelmének és értékeinek letisztázásához vezet. Ebből következhet az az indirekt reakció, ami az élet habzsolásához vezet, vagy akár éppen az értéktelen dolgok elhagyásához.
• A nyugalom és szorongás oldás egy rendszeresen megjelenő motívum .
• A figyelemelterelő funkciója lehet a fokozott munkavégzésnek, programozásnak.
• Érzelemszabályozást és a harag levezetését szolgálja a sport, vagy éppen az adrenalin fokozása.
• A fizikai tünetek enyhítése sokszor a kiegyensúlyozottság megtartását segíti.
• Az elmagányosodástól való menekülés és ellenkezője, az egyedüllét igénye is lehet a sorozatnézésbe vagy a társasági életbe való átmeneti fokozott menekülés oka is.

Az mindenképpen fontos, hogy ha rémeket látunk, és egyből a szokatlan tevékenységek vagy szokatlan intenzitás veszélyeire fókuszálunk, az nem segít. Az viszont a gyászoló környezetében élőket is megnyugtathatja, ha tudnak arról beszélgetni, hogy aktuálisan miben segít, milyen funkciója van az adott tevékenységnek. Ez a beszélgetés ahhoz is hozzájárul, hogy a gyászoló majd felismerje: a saját gyásza zajlásában mikor nem tölti már be ezt a funkciót az adott tevékenység. Ne a saját aggodalmunkra, fókuszáljunk, de legyünk figyelemmel támogatóak, és segítsük a gyászt megélőt abban, hogy tudjon reflektálni a szükségleteire. Ez beszélgetést, figyelmet és jelenlétet igényel.
Bizalmat abban, hogy a gyászoló ismeri a gyászát. Sokszor éppen ez a normalizáló környezet segít megelőzni a korábbi szélsőséges szokásokba való visszaesést, vagy azok kialakulását, mert nem szembesülnek az érintettek a gyászukat is megnehezítő elvitató, minősítő, vagy stigmatizáló reakciókkal.
Szerző: Kánya Kinga, gyászkísérő