Az emlékezésen keresztül kapcsolatba kerülünk mások halálához való viszonyunkkal és a saját halandóságunkkal is. Tovább>>
Az írás a Sérült gyermeket nevelő szülők veszteségei című képzés lezárásaként készült. Hosszan gondolkodtam, mit válasszak írásom témájaként, mivel megszólított Tovább>>
A Napfogyatkozás Egyesület gyászkísérői a tavaszi első hullám idején hetente jelentkeztek élő adással az egyesület facebook oldalán. A beszélgetésekben a Tovább>>
Tizenhat éves voltam. Kollégiumi szobában szorongtunk tizenegynéhányan. November elseje volt, este. Lámpaoltás után titokban gyertya égett. A felnőtté válás útjának Tovább>>
Képzeld csak, ezek a nagyszerű Terézanyuk ismét jó kis témát dobtak fel: írjunk a bátorságról. Persze nem csak úgy általában, Tovább>>
Angol nyelvű, gyászról szóló tanulmányokat olvasgattam, és találtam egy nagyon szép, és nagyon kifejező mesét, vagy tantörténetet, ami elmondja, mi Tovább>>
Éreztem, hogy baj van. Már sokadszorra bőgtem el magam, mikor imádott lovamhoz mentem ki. El kellett fogadnom, hogy lassan elhagy, Tovább>>
Hogyan lehet sérült gyermeket nevelő szülőként folyamatosan a fejlesztést, a túlélésre összpontosító erőfeszítéseket és a saját élethelyzet megváltozása okán átélt Tovább>>
Veszteségeink. Árnyékként követnek bennünket és félünk megfordulni. Egy sötét masszaként tekintünk rájuk, amelyek folyamatosan jelen vannak, és amorf alakként settenkednek Tovább>>
Túl lehet-e jutni a gyerek, a házastárs, a szeretett szülő halálán? Normális-e, ha fél év után még mindig nem enyhül Tovább>>
Egy ismerős családban középkorú szülők vesztették el kamasz gyermeküket. A negyven éves apa az anyával ellentétben, teljesen bezárkózott. Nem beszélt fájdalmairól, Tovább>>