Még a covid időszak előtt terveztük a Halál Kávéház elindítását. Tanulmányokat olvastunk, hogy zajlik egy ilyen, felvettük a kapcsolatot a pesti szervezőkkel, tapasztalatokat gyűjtöttünk, kerestük az ideális helyszínt. Akkor az élet közbeszólt, de 2023-ban lelkesen elindítottuk. A Halál Kávéház több, mint egy éve működik Pécsett, személyes formában, minden hónap utolsó péntekén. Több, mint 12 alkalmon vagyunk túl.

Mi is az a Halál Kávéház (Death Cafe)?
Ez egy mostanra már világszerte elterjedt módja annak, hogy teret és alkalmat adjunk a halálról, elmúlásról való párbeszédnek. Tabuk és elvárások nélkül, nyíltan, őszintén. Célja a halált övező tabuk feloldása, vélemények ütköztetése, nézőpontok tágítása. Bár a téma komolynak hangzik, a beszélgetés egy kellemes, oldott, biztonságos környezetben zajlik egy kávézóban, kávé, tea, süti és egymás társaságában.

Hogy indult Pécsett?

Helyszín tekintetében mindenképp fontosnak tartottuk, hogy jól megközelíthető, nyugodt, csendes termet találjunk egy kávézóban. Tartottunk tőle, hogy e téma kapcsán beengednek-e minket, de nagyon pozitív csalódás volt, több megkeresett helyszín is befogadóan reagált. A Nemcsak1süti az esemény helyszínéül nagyon bevált. Csak facebook eseményben hirdetjük az kezdetektől, de arra nagyon figyelünk, hogy az időpont fix és követhető legyen, minden hónap utolsó pénteke. Ezt nem szívesen mozgatjuk, mert akik visszajárók, könnyen belekavarodnak.

Az első alkalmon nem számítottunk sok emberre, de azon nevettünk, ha csak ketten leszünk, akkor is tudunk beszélgetni élet-halál kérdésekről. Mi lepődtünk meg a leginkább, hogy már 15 fő részt vett az első alkalmon is, s ebből 4-5 fő azóta is rendszeres tagja a résztvevőknek.

Hogy zajlik egy ilyen esemény?

A részvétel mindenki számára önkéntes és ingyenes, nincsen előzetes regisztráció. Sütit vagy italt a helyszínen tud mindenki rendelni magának, mely segíti a kötetlen hangulat kialakulását is

A résztvevők körül ülnek egy asztalt és egy gyors bemutatkozó kör után az általuk hozott témák mentén indul a beszélgetés. A társalgás politika- és vallásmentesen, ítélkezés nélkül, mindenkit tisztelettel végig hallgatva történik. Ez az esemény nem gyászfeldolgozás vagy csoportterápiás alkalom, ezt fontosnak tartjuk kihangosítani az elején.

A témákat nem mi visszük, egyik megszólalás inspirálja a másikat. Történelmi, filozófiai, etikai, spirituális és tudományos szempontok egyaránt beszivárognak egy-egy téma kapcsán.

Változó, hogy mennyi és milyen mélységű személyes megosztás történik, de jellemző, hogy a beszélgetés sűrűjében egymásnak ismeretlen emberek nyíltan és őszintén osztják meg életük legmeghatározóbb történéseit, egy szerettük elkísérésének folyamatát, saját halálközeli élményeiket, vagy akár erős halálfélelmüket. A beszélgetések érzelmi amplitúdója is széles skálán mozog: sokat nevetünk, sírunk, megérintődünk, figyelünk, együtt érzünk, kérdezünk.

Vannak visszajáró tagjaink, és minden alkalommal néhány új tag is csatlakozik hozzánk, az átlagos létszám kb. 12 fő.

Életkor tekintetében is a fiatal és idősebb korosztály tagjai egyaránt képviseltetik magukat, nemek tekintetében is vegyesen vagyunk, leggyakrabban a tegeződő formában állapodunk meg az elején, így az oldottabb hangulat hamar kialakulhat.

Szervezőtársammal mi nem irányítjuk a beszélgetést csak segítjük, facilitáljuk, hogy gördülékenyen folyjon, mindenki szóhoz juthasson, megoszthassa a véleményét egy biztonságos közegben.

A témakörök sokszínűsége a jellemző, a leggyakrabban előkerülő kérdések és témák:

• Kinek mit jelent a jó és kegyes halál?
• Miért tabu a halál témaköre a társadalmunkban?
• Miért félünk, félünk-e a haláltól?
• Merünk-e, tudunk-e teljes életet élni?
• Hogyan gyászolunk és éljük meg a hétköznapi veszteségeinket?
• Eutanázia – ki mit gondol róla?
• A mesterséges intelligencia – áldás vagy átok?
• A rítusok szerepe a haldoklásban és a gyászban
• Mi van odaát, van-e élet a halál után?
• A halálhoz való hozzáállásunk a gyereknevelésben
• Más kultúrák halálképe

Többször megállapítottuk, hogy annak ellenére, hogy a halálhoz, elmúláshoz kapcsolódó kérdések mentén kezdünk el beszélgetni, mindig az életnél, saját megéléseinknél kötünk ki. Élet és halál kérdései elválaszthatatlanok egymástól.

Az eddigi tapasztalatok azt támasztják alá, hogy az embereknek van igénye beszélgetni a témáról, és a közhiedelemmel ellentétben, ez sokkal könnyebb és gördülékenyebb, mint gondolnánk. Valaki elkezdi, és a kapcsolódás pillanatok alatt létrejön. Nincs olyan ember, akinek ne lenne bármilyen vesztesége és aki nem gondolkodott volna még a halálról. Ez kellő alap ahhoz, hogy tudjunk és merjünk őszintén és nyíltan beszélgetni, meghallgatni, kapcsolódni, érezni és kérdezni egymástól. Ez a 2 óra erről szól, szerepek, tabuk és elvárások nélkül. Nincs jó vagy rossz válasz, vélemények, megélések, tapasztalások viszont annál több.

Az alkalom végén mindig záró körrel fejezzük be, ahol mindenki összefoglalja, mit visz haza az adott alkalomról. Sokan számoltak be arról, hogy az itt megkezdett témák még hetekig vitték tovább őket, volt már, akinek segített otthon is könnyebben beszélni a családtagjaival arról, hogy ő milyen búcsúztatót szeretne majd magának, ha meghal. Többen a halállal kapcsolatos szorongásaik csökkenéséről számoltak be. Sokakat a kíváncsiság hoz el, látják az eseményt vagy egy barátjuk ajánlja nekik, a jellemző, hogy az alkalmak után mindenki rengeteg élménnyel és kérdéssel tér haza.

Városi visszhangja is egyre nagyobb az eseménynek és a témának egyaránt, hívtak már minket TV interjúra, konferenciára és workshopra is, illetve szájról-szájra is terjed az esemény híre, mindig jön 1-2 új résztvevő, akik a korábbiaktól hallottak a lehetőségről, vagy volt már olyan is, akik konkrétan küldtek, hogy neked ott a helyed.

Ha az élet részeként tudunk tekinteni a halálra és az elmúlásra, és van tapasztalatunk, hogy erről lehet szabadon és őszintén beszélni, „még a halál tudatában is könnyebben tudunk teljes életet élni” – fogalmazta meg az egyik résztvevő.

Pécsi szervezők: Mucsi Georgina & Simon-Bojta Péter