Bár a karácsonyról sokaknak nem a halál jut eszébe, azonban sajnos megannyi ember életébe az ünnepek alatt is beköltözik a veszteség. Elsősorban arról szeretnék írni, hogy milyen is az, ha olyankor veszítünk el valakit, amikor ünnepelnünk kellene, és hogyan is lehet visszahozni a boldogságot ezekbe a napokba, azonban először egy kisebb kitekintést tennék arra, hogy hogyan is része a halál a karácsonynak.
A katolikus hagyomány alapján karácsonykor Jézus születését ünnepeljünk, azonban, ha megpróbálunk a sorok mögé nézni megjelenik a halál fontossága is ezen ünneppel kapcsolatosan, hiszen Jézus azért született meg, hogy meghalhasson bűneinkért. Jézus halála nélkül, hiszen értünk halt meg, a születése sem lenne ilyen nagy jelentőségű. Születése sokaknak veszteséget hozott, hiszen a bibliai történet alapján Heródes király elrendelte minden kétéves és annál fiatalabb fiú megölését Betlehemben és környékén, aminek következtében tömegek gyászoltak. Bár a karácsony a szeretet ünnepe, érdemes lehet tudnunk, hogy eredettörténetét is átjárja a halál.
Egy másik fontos tény a karácsony és a halál kapcsolatában az, hogy bár tényleges magyarázatot nem találtak rá, de statisztikailag kimutatható, hogy karácsonykor és Újévkor halnak meg a legtöbben (Phillips, Barker, & Brewer, 2010). A feltételezett ok az, hogy az ünnepek alatt kevesebben fordulnak orvoshoz, ha rosszul érzik magukat, mivel szeretnének a családjukkal lenni és nem akarják megzavarni az ünneplést.
Ha már csak az előbb említett statisztikából indulunk ki, akkor is arra a következtetésre juthatunk, hogy sokak számára fonódik össze a szeretet ünnepe és egy szeretet személy elvesztése. Sokszor nem is maga a halál, hanem annak közeledte árnyékolhatja be ezt az időszakot. A mi családunk történetébe nagymamám ápolása és elvesztésére való készülésünk szőtte bele magát egy pár évvel ezelőtti karácsonyunkkor. Számomra mindig is nagyon fontos volt a karácsonyi időszak, és szerencsésnek mondhatom magam, hiszen megannyi csodás ünnep van már mögöttem. Azonban azok a képek, hogy milyen érzés utoljára koccintani valakivel és Boldog Újévet kívánni, milyen érzés mentőautóban ülve átadni a karácsonyi ajándékot, milyen érzés az egyik szülőd nélkül ünnepelni, mert neki most éppen máshol kell helytállnia, vagy úgy beszélgetni, nevetgélni a családdal, hogy belül közben mérhetetlen fájdalmat élsz meg, örökre velem maradnak, már az én lényem részei. Mindig is pozitív embernek tartottam magam, és a szakmámnak köszönhetően a halál témája sem tabu számomra, így, bár továbbra is életem legnehezebb karácsonya volt az előbb említett történet, mégis meg tudom látni a szép pillanatokat még a veszteség torkában is.
Az ünnepi időszakok fájdalmasabbak, ha valakit gyászolunk, ha pedig a száncsengő nem csak a hiány felerősödését hozza magával, hanem valaki elvesztésének képeit is, a legtöbb ember legszívesebben világgá menne karácsonykor az ünneplés helyett. Szeretnék egy kis segítséget nyújtani ahhoz, hogy hogyan is lehet elviselhetőbbé, szebbé, boldogabbá tenni a karácsonyt és közben méltóképpen megemlékezni szeretteinkről is.
Fontos, hogy próbáljunk teret engedni az érzéseinknek. Ne erőltessük magunkra semmit sem, figyeljünk oda a szükségleteinkre és arra, hogy mi is esne most jól nekünk. Ha eddig minden évben nagy vacsorát főztünk, de most úgy érezzük, hogy nincs hozzá erőnk, akkor kérjünk segítséget, adjuk át másnak a szerepet, vagy akár rendeljünk valahonnan. Bár a hagyományok fontosan és megtartóak is tudnak lenni, addig a pontig van csak létjogosultságuk, amíg nem válnak teherré. Nem kell úgy tennünk, mintha semmi sem változott volna, hiszen ez nem igaz, valakit elvesztettünk, az élet megváltozott, és a szokásainkat is változtathatjuk, újra kreálhatjuk őket, olyanná, ami az új felállást a legjobban szolgálja.
Ne féljünk jól érezni magunkat! A gyásszal sokszor kéz a kézben jár a bűntudat. A társadalomnak van egy elképzelése arról, hogy hogyan is kell gyászolni, és abba sokan úgy gondoljuk a boldogság, a felhőtlen jókedv nem fér bele. Pedig nagyon is belefér, sőt! Az egyik fő szempont, ami a gyászt megkülönbözteti a depressziótól pont a nevetésre, jókedvre való képesség. Így, ha mégis jönne a boldogság, az ünnepi hangulat, akkor ne engedjük, hogy a bűntudat legyőzze bennünk ezeket az érzéseket.
Végezetül, hogyan is emlékezzünk meg szeretteinkről? Ha nyitott rá a család, meséljünk történeteket róluk, hozzuk be őket is az ünnepbe! Hallgassuk meg kedvenc zenéiket, vagy készítsük el a kedvenc karácsonyi desszertjüket is! Gyújtsunk értük gyertyát, vagy helyezzük ki a fotójukat akár a fa mellé! Végtelen módja van annak, hogy hogyan emlékezhetünk valakiről, és mindig az a legjobb módja, ami az adott családhoz a legjobban illik. Ne féljünk megosztani érzéseinket és azon igényünket, hogy az elvesztett szerettünk is része lehessen az ünnepnek. Én hiszem, hogy a legnehezebb pillanatokban is van valami szép, csak akarni kell meglátni, akkor, amikor már készen vagyunk rá.
Szénási Borbála, gyászcsoportvezető