Különös dolgokon megy át a világ, sajnos ez mindenkinek nehéz, de egyszer ennek is vége lesz (remélem).
Sokszor gondoltam arra, hogy ezt mindannyian megérdemeljük, mert nem tudtunk a természetre és egymásra sem vigyázni. Arra utalok ezzel, hogy a természet már egy ideje szeretne üzenni nekünk, hogy tanuljunk meg vigyázni rá és egymásra is, ugyanakkor értékeljük a természet csodáit is! A ránk kiszabott házi karantén miatt most már több időnk jutott ezekre a dolgokra. A természet (vagy inkább a környezetünk?) elvégezte a dolgát…
Arra is gondoltam, hogy ennek már sosem lesz vége, viszont létezik egy mondás: „Egyszer mindennek vége lesz.” – ezt a vírusra is vonatkoztathatjuk.
Sokáig nem is hittem a vírus létezésében, amíg el nem kaptam. Ez úgy történt, hogy édesanyám egy nap hazajött a munkahelyéről és panaszkodni kezdett, hogy mennyire fáj a feje. Másnap a munkahelyén tesztet végeztek és a vírus tesztje pozitív lett. Jött a két hét karantén. Ezt, a bezártságot mindenki nehezen viselte…
Különös módon, amíg a szüleim szenvedtek, én makk egészséges voltam, csak hasmenésem volt. Megállapításom szerint édesapám volt a legbetegebb: ment a hasa, nem érezte az illatokat és az ízeket, fájtak az izületei és köhögött. Szerencsére, amire a két hét karantén lejárt, mind meggyógyultunk.
Az is furcsa számomra, hogy bezártak az iskolák és telefonon kell tanulnunk… Ennek szerintem egy előnye van csak: addig is nem kell maszkot hordani… Fogalmam sincs, hogy ilyenkor az érettségizők hogyan tanulhatnak. Hogyan tudnak felkészülni a vizsgákra? Véleményem szerint nekik a legnehezebb .
Szerintem ebben az időben az iskolai közösség, a szocializálódás lehetősége elől futunk az internetfüggés felé, és ez szerintem nem jó, mert ez és a soron következő generációk elidegenednek egymástól, illetve valamilyen szinten „elvadulunk”. Ez pedig oda vezet, hogy nem a társas kapcsolatok, hanem az online tér fog a középpontban állni, sőt az is megtörténhet, hogy ezek a nemzedékek egy könyvet sem fognak ismerni. Szerintem a világ nagyon rossz felé halad!
Engem eddig mégis a MASZK zavart a legjobban! Nem ismerem fel még a legközelebbi ismerőseimet sem emiatt… Annyira furcsa, hogy amikor (valahogy) találkozom az egyik barátommal és beszélni kezdünk, nem látom az arcát, a mimikáit. Ez nagyon hasonlít a messenger világára: írunk, beszélgetünk, de nem tudjuk, hogy a beszédpartnerünk mit szól, hogyan reagál arra, amiről beszéltünk. Olyan is történt, hogy több alkalommal újrakérdeztem valamit, mert a maszk miatt nem értettem, nem hallottam tisztán őt.
„Arctalan” világot élünk és ez a maszkok miatt van (a maszkok pedig a vírus miatt). Az utcán mindenki egyforma: csak a szemünk látszik, a teljes arcunk, a mimikáink már nem, pedig ezek lennének meghatározóak egy egészséges kommunkáció folyamán. Ezek a maszkok hozták magukkal azt a „mellékhatást” is, amely miatt a társas kapcsolataink minősége is negatív irányba, visszafele fejlődik, mivel sok olyan ember van, aki a vírus és a maszk miatt nem mer, illetve nem akar kijönni sétálni és beszélgetni .
HARCOLJUNK azért, hogy átvészelhessük ezt az időt és a társas kapcsolataink se sérüljenek! HARCULJUNK egymásért! VIGYÁZZUNK EGYMÁSRA!