Egy csodás nyári délután lehetett
Nem a  legszebb  mégis oly szép ma már
az óra kattogás  magába temetett
Az ítélet csak egyre  közeledett habár

aznap is jókedvében találtam rá 
Hisz általában jókedvű volt szegény
Erősebb volt sokkalta nálam ma már 
A mosolyban látom fájdalmát  mely emészt

Esett s egyben a nap is sütött még
napfény csillogott a madarak tollán 
szivárvány magasodott a házak fölé
Szép volt bár ez a vigasz bizony sovány 

A szivárvány  olyan szép tündököl 
Egyedi mely soha nem jön vissza már 
Beragyogja életed de nem örök 
Mint te kivel  néztem a kórház ablakán

pillanat mely elszállt mielőtt észrevenném 
Gyermekként kezem fogtad védted várunk 
S már itt sem vagy mire megérteném 
értékes minden szó mostmár hiába várunk 

Elszállt minden mosoly  a nevetésed 
Elszállt a sok szép közös emlékünk 
Elszállt mit régen úgy neveztem élet 
S folt lelkemben egyre csak mélyül

De mégis mikor felnézek az égre 
S egy gyönyörű szivárvány néz le rám 
Fel-fel nézve a gyönyörű jelenségre 
Mindig eszembe jutsz drága édesanyám