A Debreceni Gyermekklinika onkológiai osztályának orvosaként pszichoterápiás képzettség hiányában ösztönösen, emberként, fiatal anyaként próbáltam segíteni a beteg gyerekek és szüleik gyászában. Ez az eszköztelenség volt az egyik motivációm, amely elindított a lelki segítés, a pszichoterápia irányába. Azóta kiképző családterapeutaként gyakran találkozok gyászoló családokkal, a gyerekek tünetei mögött megbújó elgyászolatlan veszteségekkel, és igyekszek hangot adni az ő gyászuknak, segíteni a szüleiknek, hogyan támogathatják gyermekeiket a gyász folyamatában.