Elveszíteni valakit, akit szeretünk bármikor nagyon fájdalmas, azonban most, a pandémia idején különösen nehéz helyzetekbe kerülhetünk.  

A járványügyi intézkedések számtalan dologban korlátoznak bennünket: az információk, a látogatások, a gondoskodás és a búcsú hiánya jelentősen befolyásolják a gyász folyamatát, zajlását. Csakúgy mint a temetés és annak körülményei, melyek szintén sokat változtak az elmúlt egy évben.

Gőcze Edit, a Lélekhajó Temetkezési Kft. munkatársa  különleges ceremóniák, alternatív temetkezési formák, a hamvak természetben történő elhelyezésének és más extra szolgáltatásoknak a szakértője, temetés előtervezéssel, temetkezési biztosítással és az öngondoskodás különféle formáival foglalkozik.  Az interjú során Rácz Katinka kérdezte a járvány időszakban a temetkezésekkel kapcsolatos tapasztalatokról. 

RK: Te elrendezted már a saját temetésed körüli dolgokat?

GE: Igen, több szempontból is. Van végrendeletem, emellett a digitális hagyatékom, jelszavaim, előfizetéseim, folyó pénzügyeim mind egy dokumentumban vannak gyűjtve, csakúgy, mint a vállalkozással kapcsolatos teendők. És igen, az is el van rendezve, hogy hogy szeretném, hogy eltemessenek. Még a halálom egészségügyi körülményeinek rendezése hátravan. Ne a családon legyen majd a súly, ha olyan lesz a helyzet, hogy én már nem tudnék dönteni. Nem szeretném, hogy újra élesszenek például sokadszor. Nagyon fontosak nekem ezek a kérdések. Nagy félelmem a halálommal kapcsolatban, hogy sok szenvedéssel fog járni.

RK: Azt hiszem az elmúlt egy évben sokunkat ragadott meg ez a félelem világszerte.  Mindennapi híreink korlátozásokról, halálozási számokról, lélegeztetőgépekről, hajszolt egészségügyi dolgozókról, vakcinákról szólnak. Te mit látsz a mostanában hozzátok forduló gyászolókon?

GE: Egyre több az olyan történet, hogy ezt mesélik: “Beszállt egy mentőautóba, már nem mehettem vele és egy urnában kaptam kezembe a hamvait legközelebb.” Ez rettenetesen megviseli a családokat.

A  járványügyi szabályoknak megfelelően változott a temetkezési protokoll.

Megszűntek, vagy minimálisra korlátozódtak nagyon fontos kegyeleti szolgáltatások, mint a halott megtekintése, a hamvasztás előtti megtekintés. A hullazsákokat tilos felnyitni. Korábban dönthettek a gyászolók, hogy akarják-e ezeket a nagyon fontos kérdéseket érintő eseményeket vagy sem. Szenvednek a hozzátartozók attól is, hogy nem volt alkalom a családi körben megszokott búcsúszertartásra, vagy nagyon elhúzódik a temetés időpontja a halál pillanatához képest. Nincs egy esemény, ami megkönnyíthetné az elengedést. Inkább csak beleszoknak a mindennapokba, amit elhunyt hozzátartozójuk nélkül élnek tovább és egy rossz érzés motoszkál folyamatosan bennük, hogy nem adták még meg a végtisztességet, mégha nem is beszélnek róla. 

RK: Hogyan érintette az elmúlt egy év egy temetkezési szolgáltató mindennapi életét?

  1. GE: 2020. tavaszán amikor az első járványügyi intézkedések bejöttek, az elsők között teljesítettük a ránk vonatkozó előírásokat: fertőtlenítés, védőfelszerelés, plexifal. A jelentős anyagi beruházást is igénylő intézkedések után azt tapasztaltuk, hogy még sokáig nem emelkedett az ügyfélszám. Viszont innentől lett nehezebb a temetés és szertartás megszervezése a család számára. 2020 nyarán 10 főre korlátozták a temetésen résztvevők számát, ami ha 3 testvér van, azt jelenti, hogy valakinek a családja valószínűleg otthon kell maradjon. 

Ha valamelyikük külföldön vagy vidéken él, végképp megnehezíti a dolgokat. Vannak olyan családok, akik sok-sok hónapja halasztják a temetést a közös búcsú bizonytalan reménye miatt.  Most 50 fős korlátozás van, de sok esetben ez is nagyon kevésnek számít.  Az hogy nem tud mindenki részt venni, aki szeretne, legyen az közeli hozzátartozó vagy egy régi munkatárs, nagy veszteségnek élik meg a családok. 

Mi úgy próbálunk segíteni, hogy megteremtettük az online közvetítés technikai feltételeit, de egyelőre még nincs rá kereslet. Ebben a bizonytalan helyzetben a családok inkább a várakozást választják, vagy a magán ravatal termünket, ahol rövid határidővel, méltó körülmények között, személyre szabottan, akár az elhuny életéről szóló vetítéssel egybekötve tudnak búcsút venni szerettüktől. A hamvak elhelyezésére sokszor egy későbbi időpontban, szűk családi körben kerül sor. 

Visszatérve a történetünkre: Tavaly október vége óta nagyon sokat dolgozunk mi is és a krematóriumokban is. Az elmúlt években nem minden nap volt hamvasztás, voltak technikai pihenők, de mostanában már erre nem igazán van lehetőség, illetve ez a hullámzó tendencia igazodik a járványban elhunytak halálozási adataihoz. Ezzel együtt én úgy gondolom, stabil a rendszer, több temetkezés extra beruházásokat hajtott végre és hűtőház fejlesztések is történtek. 

A kórházi patológiák is sokkal leterheltebbek a megszokottnál, így már a hamvasztás, temetés elvégzéséhez szükséges halottvizsgálati bizonyítvány kiállítására is többet kell várni. A hamvasztás a megszokott módon, még néhány napon belül megtörténik, de a temetési időpontokra például a budapesti temetőkben sokszor heteket, szórási időpontra előfordul, hogy akár 4-5 hónapot is várni kell. A legrugalmasabban a dunai hajós temetések bonyolíthatók le.

 

RK: Temetkezési szolgáltatásaitok nagyon széleskörűek, ügyfélként a temetés körüli tennivalók minden részletét rábizhatom egy kedves ügyintézőre.  Sokan élnek ezzel a lehetőséggel? Mennyire szokás ma hozzátartozóként részt venni a halál körüli teendők és a temetés megszervezésének részleteiben?

GE: A hozzánk fordulók 90%-a él a lehetőséggel, hogy teljes mértékben átvállaljuk a laikusnak bonyolult ügyintézést: a halotti anyakönyvi kivonat beszerzése, nyugdíjfolyósítóban intézkedés nekünk napi rutin.  A dokumentációs részt nagyon szivesen átadják nekünk. Sokan örülnek annak is, hogy nem nekik kell a patológiára menni, telefonon hívni a boncmestert, félnek az ott tapasztalható hangulattól, bánásmódtól. 

És vannak, akik maguk szeretnék intézni a dolgokat az elejétől a végéig: bemennek a kórházba, kérnek utolsó megtekintést, van aki a búcsúbeszédet is maga írja. Néha nagyon megható ez, érződik, hogy ez egy utolsó erőfeszítés azért a kapcsolatért.

RK: Jó, hogy ilyen türelemmel és együttérzéssel kíséred az ügyfeleket is.

GE: Ezt nem lehet máshogy szerintem. Ezért is kezdtem ezt az egészet, hogy minél személyre szabottabban tudjunk temetni. A gyászfeldolgozás támogatása viszont egy másik, nagyon fontos kihívás ebben a különös járványügyi helyzetben, amikor a búcsú csak ilyen korlátozottan lehetséges. A temetkezési szolgáltatóknak nincs lehetőségük a családok hatékony lelki támogatására és érezhető, hogy sokan nem tudnak megbirkózni a körülményekkel. Biztos vagyok benne, hogy sokkal több az elakadt gyászfolyamat.

 

RK: Nem szokványos pályaválasztás a tied, meséld el kérlek, mik voltak az életedben azok az események, élethelyzetek, amelyek miatt kegyeleti szakértő lettél?

GE: Egyszer egy kolléganőm megkért, hogy egy haláleset kapcsán segítsek neki kellékeket választani egy temetéshez: koporsót, meg még ami kell egy ilyen alkalomkor.  Elmentünk a Fiumei úti temető kegyeleti bemutatótermébe, ami tele volt koporsókkal és kis “köcsögökkel”. Hú, gondoltam ezek mik lehetnek? Előtte nem volt szükség arra, hogy ilyesmivel foglalkozzak, számomra akkor derült ki, hogy ezek urnák. Kiválasztottuk a kellékeket, ismertették velünk a temetés menetét és az egésztől valahogy megzakkantam, hogy most komolyan, ennyi? Azt éreztem a lelkem mélyén, hogy én nem szeretném, ha így helyeznének végső nyugalomra, muszáj valamit kitalálni erre.
Sok ismerősömmel beszélgettem erről, akik azt mondták, nem egy parcellában szeretnének nyugodni, sírhelyre se nagyon vágynak, inkább a tengerbe, Balatonba, levegőbe szeretnék szóratni a hamvaikat. Szívesebben lennének örökké szabadon, a testük nélkül. A természetközeli temetés vágya szerintem az emberben mélyen benne élő dolog, függetlenül a kulturális szokásoktól.
Hazamentem és elkezdtem keresgélni, milyen alternatív lehetőségek vannak hazai viszonylatban a szokásos temetői megoldás helyett, de nem igazán találtam semmit. Megnéztem külföldi oldalakat, és sok alternatívát találtam. Már 10 évvel ezelőtt Amerikában és Európában is különleges szolgáltatások széles kínálatával találkoztam.
Beleástam magam a témába, 2 évig terveztem és gondolkodtam, hogy hogyan lehet ezt jól csinálni, elvégeztem egy temetkezési szolgáltatói szakképzést, még sírásónak is kiképeztem magam és egyszer csak ugrottam egy nagyot és megpróbáltam. Egy olyan temetkezési irodát hoztunk létre, mely alternativ temetkezési formákat kínál, környezetbarát temetkezési kellékekkel. 

RK: Úgy hallom ki a szavaidból, te mindig is nyitott voltál az élet és halál nagy kérdéseire, és meghallgattad mások életvégi terveit. Ez nem mindennapi tulajdonság. 2017-ben egy átfogó kutatás készült a magyar társadalom életvégi kívánalmairól, mely szerint bár sokan szeretnék, félnek megosztani az ezzel kapcsolatos gondolataikat másokkal, mert általában elutasítást tapasztalnak.

GE: Motoszkált bennem a dolog, de közeli élményem halállal, temetéssel kapcsolatban akkor még nem volt. Nagyon közelről nem voltam érintett, de hát nyilván gondolkodik az ember ilyesmiről, beszélgettünk róla. Szomorú tény, hogy a frissen nyílt temetkezési irodánk első koporsós temetését apukám számára kellett megszerveznem. Azért az ő név feliratát egy koporsó oldalára simítgatni saját kezűleg elég különös és meghatározó élmény volt.

Az interjút Rácz Katinka készítette

A cikkben említett kutatás itt olvasható.

Ha Ön gyászolóként olvassa a cikket, szeretettel ajánljuk figyelmébe az önsegítő gyászcsoportok lehetőségét.  A gyász nagy közös emberi tapasztalatunk, egy élethelyzet és nem betegség, de nehézséget jelenthet ennek az  összetett reakciónak a megélése, megértése. Az önsegítő gyászfeldolgozó csoportok biztonságos környezetet, teret és jelentős segítséget adnak ehhez.  Egy olyan hely, ahol a gyászoló őszintén és bátran beszélhet érzéseiről, gondolatairól, ahol elfogadják és megértik őt.  Ez megerősítheti a gyásszal kapcsolatos érzések természetességét és egyúttal átvehetünk egymástól megküzdési módokat. A csoportok az első két alkalommal még nyitottak, utána zárttá válnak. Ezért az indulás után 4 hétig még láthatóak honlapunkon a csoportok, és bátorítunk minden érdeklődőt, hogy vegye fel a kapcsolatot a csoportvezetőkkel és kapcsolódjon be a még nyitott időszakban.

2021 március 2.