2022-ben nagy érdeklődéssel övezve megvalósultak a szakmai napok és esetfeldolgozó csoportok a szociális, egészségügyi és oktatási dolgozók számára. A program célja, hogy segítsünk azok számára a veszteségfeldolgozásban, akik a munkájuk során másoknak segítenek.
Az Ők értünk mi értük adománygyűjtő kampányunk eredményeként eddig összesen 95 fő vett részt az ellátórendszer területeiről veszteségfeldolgozó szakmai műhelyeinken, amelyek a tudás és eszköztáron túl valódi párbeszéd és tapasztalatcsere lehetőséget adtak a különböző segítő munkakörökben tapasztalt veszteségek kezeléséhez. A szakmaspecifikus esetfeldolgozó csoportokban a szociális, oktatási és egészségügyi területen dolgozók speciális tapasztalataira és igényeire szabva a résztvevők tudatosabbá váltak és segítséget kaptak saját áttételes veszteségeik feldolgozásához.
A műhely sorozatot 2023-ban is folytatjuk, addig is bemutatjuk mi történt az alkalmakon és hogyan élték meg a résztvevők.
A “Néma kiáltás” online szakmai program az egészségügyi, a szociális és az oktatás területéről érkező szakemberek számára kívánt betekintést nyújtani a gyász folyamatába és a gyászkísérésbe. Az előadás mellett lehetőség volt kiscsoportokban megbeszélni, hogy milyen helyzetekben volt eddig szükséges gyászolót támogatniuk, és milyen nehézségekkel találták szemben magukat. Tapasztalatot cseréltek arról is, hogy milyen erőforrásokra támaszkodhattak egy-egy ilyen gyászfeldolgozás esetén, azaz konkrétan mi segített nekik. Ez a pár óra alapinformációkkal szolgált, és egyfajta gondolatindításként, inspirációként ágyazott meg az “Ők értünk – mi értünk” program utána következő gyakorlatias műhelymunkáinak.
A „Néma kiáltás” két alkalommal került megtartásra, összesen kb. 80 fő vett részt. Az oktatás területéről érkeztek a legtöbben (47%), míg a legkevesebben a szociális területről tudtak bekapcsolódni (19%). Az utóbbi terület képviselői kiemelten jelezték igényüket a gyászfeldolgozás témájára vonatkozó továbbképzések iránt, az alacsony jelenlét a munkaidő beosztásuk miatt alakult így.
A résztvevők összetétele nagyon heterogén volt több szempontból is: teljes Magyarországról kapcsolódtak be hozzánk, de még pár külföldi résztvevőnk is volt. Többségük veszített már el közeli hozzátartozót, és volt, akit a gyász témája még most is személyesen megérintett. A gyászkísérésben való jártasságot tekintve a résztvevők felének volt tapasztalata, míg a másik felének nem. Ennek megfelelően érkeztek a kérdések és hozzáfűzések. A résztvevők érdeklődését és aktivitását az egyik visszajelzés is aláhúzza: „Köszönöm, hogy részt vehettem, úgy érzem, tudatosabbá és elfogadóbbá tett.”
(A műhelyt vezette. Szilvágyi Beatrix, gyászkísérő, tréner, coach)
Együtt könnyebb – szakmai műhelynap szociális területen dolgozók számára
A műhely során egy rövid ismerkedés után, általánosságban beszéltünk a gyász és veszteségfeldolgozás specifikumairól, kiemelten a szociális szférában dolgozó szakemberek szerepéről a gyászolók támogatása kapcsán. Ezt követően esetek megosztása és közös megvitatása zajlott, amely folyamatban a különböző területen dolgozó szakemberek más-más nézőpontja nagyon izgalmassá tette egy-egy eset közös feldolgozását.
Többségében családsegítő- és gyermekjóléti alapszolgáltatásokban dolgozó szakemberek voltak jelen, de az idős ellátás területéről is érkeztek, összességében 8 fővel zajlott a műhely. A munkahelyek és az adott esetek/ problémák különbözőségeinek ellenére a csoporttagok mély empátiával tudtak kapcsolódni egymáshoz, a reflexiók rávilágítottak arra is, hogy sokszor mennyire egyedül maradnak egy-egy nehéz helyzet kezelése, feldolgozása kapcsán.
A műhely végén lehetőség nyílt konkrét kérdések/résztémák mélyebb kibontására. Nagy igény mutatkozott a szakemberek részéről a kölcsönös megosztásra és a mindennapi munkájuk során megélt veszteségeik átbeszélésére, eszközök, kapaszkodók keresésére. Többen jelezték igényüket az ilyen típusú műhelymunkák folytatására, egy csoporttag a szupervízióhoz hasonló felszabadító érzésről számolt be.
A kiscsoportos forma előnye volt, hogy minden esetre, felmerülő kérdésre jutott elegendő idő, s ez által az egymásra történő reflexiók is jobban kibontakozhattak. Csoportvezetőként a műhelymunka legfőbb előnyének az értékes kapcsolódásokat és a mély reflexiókat tartom, amely folyamat során egymás támogatása és megértése állt a fókuszban.
(Mucsi Georgina, gyászkísérő, szociális munkás, a műhely vezetője)
Gyász fehér köpenyben – szakmai műhelynap az egészségügyi dolgozók számára
Az egészségügyben dolgozók a segítésre, a támaszadásra köteleződnek el és a workshopon több olyan felismerés született, ami azt hangsúlyozta, hogy segítséget kérni nekik is szabad és lehet, a közös megbeszélések eredménye volt az a felismerés is, hogy mások is hasonló helyzetben hasonló érzésekkel küzdenek, megerősítést kaptak, hogy a bennük kavargó érzések megosztása felszabadítóan tud hatni. A szakmai beszélgetés alatt szóba került az egészségügyben dolgozók saját halálfélelme, saját veszteségeik megélése, ezek “elhordozása”. A szakmai napon 10 fő vett részt és közös megbeszélés segítette őket ezek megértésében, és lehetőség volt saját megküzdési módok és jó gyakorlatok megosztására is. Hosszabban időztünk az egészségügyben gyakori együttérzésből fakadó kifáradás témájánál és a megelőzés lehetőségeinél.
Többen visszajelezték, hogy egészségügyi dolgozóként meg tudták élni, hogy ők is lehetnek gyengék és a segítségkérés nem a gyengeség jele. Néhány résztvevő visszajelzése is ezt igazolja: “Nehéz szembenézni és elfogadni a megváltoztathatatlant, a véglegességet.”, “Fontos felismerés volt, hogy a gyász megélésében nem vagyunk egyedül,valamint mindannyian másként vagyunk ebben benne.” és “A cselekvés és a nem cselekvés helyének megtalálása. A saját mentális egészségem védelmének fontossága.”
A szakmai nap csoportvezetőjeként inspiráló volt számomra a résztvevők mély érzelmi bevonódása, reflexióik adott témákra és az egymáshoz való kapcsolódásuk.
(Deák Johanna, gyászkísérő, a műhely vezetője)
Veszteségnapló – szakmai műhelynap az oktatásban dolgozók számára
A pedagógusi veszteségfeldolgozó műhely jó lehetőség volt arra, hogy résztvevők saját élményben rápillanthattak az elmúlt években átélt veszteségeikre. Együtt gondolkodás, beszélgetés, öngondoskodás, eszköztár bővítés állt a középpontban, miközben gyakorlati segítségekről, feldolgozásról hallhattak. Fontosnak tartottam, hogy a megosztás, tapasztalatcsere megvalósuljon ezen az alkalmon.
Összesen 13 fő vett részt. Voltak, akik aktívan dolgoznak az oktatásban, akár egyetemi szinten is. Voltak, akik már nyugdíjasként vettek részt, de nagyon szerettek volna többet tudni a veszteség feldolgozásról. Intézményvezető és iskolában dolgozó egyéb szakember is jelen volt. Elkerülhetetlen volt, hogy szóba kerüljön az aktuális pedagógiai helyzet, hiszen ehhez is nagyon sok érzelem kapcsolódik, ami a veszteségfeldolgozásban is átélhető.
Nagyon inspiráló volt számomra, hogy együtt gondolkodtunk egy-egy témán, megosztottuk egymás között a saját tapasztalatainkat, ők hogyan oldottak meg veszteséggel, gyásszal kapcsolatos foglalkozást, esetet. Sokan dolgoztak gyerekekkel, így hasznosnak bizonyult az ő gyászukról való beszélgetés, technikák eszközök bővítése. Befejezésképpen sok gyakorlat, könyv és film került ajánlásra.
(Várkonyi Virág, gyászkísérő, pszichológus, a műhely vezetője)
Az Ők értünk mi értük program azért indult és azért támogatták olyan sokan, mert a segítő szakmában dolgozók leterheltsége és helytállása sokszor a rendszerszinten be nem töltött funkciókat pótol erőn felüli teljesítménnyel. A járványhelyzet és kríziskezelés során rájuk sokkal kevesebb figyelem jutott és az elismerés is sok esetben elmaradt. Fontosnak tartjuk, hogy most azok kapjanak segítséget, akik segítő szakmában dolgoznak. Ne kényszerüljenek arra, hogy a feladataik ellátása érdekében a saját veszteségeiket kell folyamatosan háttérbe szorítaniuk. Ahhoz szeretnénk hozzájárulni, hogy biztonságos és szakértők által vezetett lehetőségekhez jussanak hozzá a veszteségfeldolgozás során.
További információ érdeklődők számára: Kánya Kinga (kanya.kinga<kukac>gyaszportal.hu)