Kóbor János halála után a rajongók közösség gyásza

Bevezetés

Az online tér a közösségi cselekvés újszerű formáit alakítja ki, így a gyászfolyamatok kapcsán olyan szimbólumok, közlésformák és kollektív jelentések terjednek el, amelyek újfajta közösségi kapcsolódási formákhoz vezetnek.  A közösség fogalma is kitágul, a gyászoló számára az elhunyt, az elhunyt ismerősei de akár hasonló helyzetet megélt ismeretlenek is beletartozhatnak. Az online térben újraértelmeződik a magán és a nyilvános szféra, a valós és a virtuális valóság. Említhetjük példaként a youtube-ra feltöltött emlékezővideókat, amelyeknek egy része nyilvánosan elérhető azok számára is, akik nem ismerték az adott személyt, vagy akár a videó készítőit. Ezek a közös emlékezés, a közös pillanatok és érzések megosztásának formái. A megosztás folyamatában a gyászoló önmaga számára is validálja érzéseit, interakcióba lép másokkal, akik visszajeleznek számára, ezáltal támogatva őt gyászában, illetve saját megosztásukkal kapcsolódnak az emlékezéshez, osztoznak a gyászban. A youtube-on ha rákeresünk ismeretlen emberekről készült emlékezővideók tucatjait nézhetjük meg, legbensőségesebb pillanataiknak, családi fotóiknak, szeretteik érzéseinek és gondolatainak lehetünk tanúi – és csak saját etikai és kegyeleti normáink határozzák meg ezek megtekintését. Korábban ezek a családi, szűk gyászközösség számára elérhető kollektív feldolgozást segítő videók immáron mindenki számára elérhetőek, akár reagálhatóak is.

A virtuális temetőkben a fizikai tértől függetlenül lehet megemlékezni elhunyt személyekről, állatokról, de akár elvontabb fogalmakról is (pl. demokrácia állapota, régi önmagam, vagy akár az iwiw), ezzel is tágítva és legitimálva a gyászolható veszteségek körét. A virtuális temetőben a gyászolók gyertyát gyújthatnak, megemlékezést írhatnak, reagálhatnak egymás bejegyzéseire, így a kapcsolódás a gyászolók között átlépi a fizikai korlátokat, akár többen online is „találkozhatnak” az elhunyt virtuális sírjánál. Mára több temetőben is megtalálható a sírköre helyezett QR kód, amely a virtuális temetőben lévő sírhelyhez irányítja a megemlékezni kívánókat.

Az online tér tehát új formákban segíti a gyászolást, lehetőséget ad az interaktivitásra, amely a haldoklás folyamatában, a halál bekövetkezésekor és a gyász során is. Egy közösségi kommunikációs folyamat jön létre, amelyben a gyászoló visszacsatolást kap, együttérzést közvetít, tartalmakat ad hozzá, összekapcsol. Az intertextualitás a vizuális megjelenési formák, hangzások, zenék az érzelmek kifejezésének, közös megalkotásának (fotó kiegészítése mások által, szöveggel és szimbólumokkal való megszerkesztése) lehetőségét adja. A megosztások, újraoszthatóság, változtathatóság az egyéni sajátosságokkal, megélésekkel való kiegészítés lehetősége szintén a cselekvések új formáinak kialakításához járultak hozzá. A veszteség megosztása ezáltal az élők között lelki integratív funkciót is ellát. [i]

A halál és a gyász az online térben való megjelenése egyben edukatív funkciókat is betölt. A halál és gyász kikerül a hagyományos magánszférából, ugyanakkor kérdés, hogy az új felületek újratermelik-e a halálhoz való távolító viszonyt, vagy képesek megújítani azt a közösségi kapcsolódás tartalmas és az egyének számára is felszabadító formáinak megteremtésével.[ii]

A közösségi média klasszikus platformjain (facebook, instagram) a közösség számára már egyértelmű szimbólumok alakulnak ki: fekete cover, fekete profilkép, gyertya megosztása. Ez sok esetben azzal jár, hogy a gyászát ezekkel a szimbólumokkal megjelenítő személy (felhasználói szokásaitól függően) több ismerőse nem tudja konkrétan milyen veszteség, haláleset történt, ami sokszor elbizonytalanító számukra: nem egyértelmű mit milyen formában reagálhatnak, illik-e egyáltalán reagálniuk, mire van szüksége a gyászolónak. A közösségi média felhasználói szokásai (gyors reagálás, sok automatizmus, esetenként felületes információk alapján) megjelennek a gyászreakciókban is, amelyek az együttérzés, megértés, támogatás szándéka ellenére is félreértésekhez, nézeteltérésekhez, konfliktusokhoz vezethetnek.

Az online lét nem szűnik meg a fizikai halállal, a közösségi médiában megjelenő technospiritualitás hatására a halottal való kapcsolat új formái jelennek meg: a halottal (mint ismerőssel, vagy követett személlyel) való kommunikáció fenntarthatóvá válik, az emlékoldal menedzselése során az emlékek, bejegyzések létrehozása, az oldalra érkező posztok követése és moderálása során, a gondolatok és emlékek, életbölcsességek és idézetek megosztása révén.[iii] A gyásszal kapcsolatos pszichológiai elméletekben egyre nagyobb teret kap az elengedés helyett az elhunyttal való kapcsolat megőrzése, értékek megőrzése, szeretetkapcsolat formájában. Az online formák a gyász kifejezésének, az egyébként sok esetben zajló belső dialógusok csatornája, médiuma is lehet.[1]

A közösségi médiában a kommunikáció nem egyirányú a halálhír közlése ás a tájékoztatás kapcsán sem. Az információk közlésének ez a leggyorsabb formája a temetésre és egyéb szertartásokra vonatkozó információkkal kapcsolatban is.[iv] Sőt, az adott közösség tagjai is szervezhetnek eseményeket, közös búcsúzást a hozzátartozóktól függetlenül. A halálhír közlését megelőzheti a haldoklás, fizikai állapot kapcsán történő tájékoztatás – ahogy Kóbor János esetében is – és látni fogjuk, hogy a halálhírre érkező reakciókban is megjelenik.

Amikor egy közösség gyászol

Az Omega együttes hivatalos facebook oldalán 2021. december 6-án közzétett bejelentésre érkezett reakciókat néztem át a fenti megállapítások szempontjából. Arra voltam kíváncsi, hogy milyen reakciók és interakciók alakulnak ki a gyász kapcsán egy rajongói közösségen belül. A fő kérdésem, hogy a halálhírre adott reakciókban a gyász és a gyászhoz kapcsolódó érzések milyen formában jelennek meg, milyen szimbólumok, szavak kapcsolódnak hozzájuk? Mivel a halállal kapcsolatos gyászhoz legtöbbször  kapcsolódnak további veszteségek is, ezért áttekintem a reakciókat aszerint is, hogy milyen veszteségek említenek a kommentelők a saját életükre vonatkozóan.

Kóbor János haláláról szóló poszt alatt 17253 db komment érkezett. A kommentek elemzését úgy végeztem el, hogy első körben véletlenszám generátorral kiválasztottam 100 kommentet, majd kiegészítettem az időrendben legrégebbi és a legújabb 100-100 db komment elemzésével. Azért is láttam szükségesnek, hogy legalább 100 egymást követő reakciót megnézzek, mert a témák egymásra gyakorolt hatására, dinamikájára is kíváncsi voltam. Emellett a facebook által legérdekesebb kategóriába (azaz legtöbb válaszkommentet vagy emotikon reakciót kapott) kommenteket is bevontam az elemzésbe, és áttekintettem az alattuk kialakult (esetenként száznál is több interakcióból álló) kommunikációt. A kommentek elemzése során három nagyobb területet néztem át amelyek a reakciókat meghatározzák önállóan, vagy egymást kiegészítve:

  1. Szöveges hozzászólások típusai, tartalmi és stílusbeli kategóriái
  2. Érzelmeket kifejező emotikumok, amelyekkel a kommentelők egészítik ki üzeneteiket, illetve amelyekkel a közösség tagjai reagálnak az egyes üzenetekre.
  3. Vizuális elemek (gifek, animációk, fotók), amelyek önállóan és a szöveges üzeneteket kiegészítő funkcióban is megjelennek.

Fontos szempontja az elemzésnek a kifejezési formákon belül a megszólítás, hangneme, formális, vagy közvetlen jellege, stílusa. Az elemzés során az oldal és a közösség egyéb kommunikációs gyakorlatát nem tekintettem át, ezért az egyes személyek szerepéről és a csoportban meghatározott státuszáról (eltekintve a facebook által lelkes rajongóként történő megjelölést) nincsen ismeretem, ennek feltárása a dolgozat kereteit túllépné: ezért a facebook és a csoportok kommunikációs dinamikájának általános ismerete alapján óvatosan és kevés esetben teszek a konkrét kommentszekcióra vonatkozó megállapítást. Tekintve, hogy nem vagyok rajongó és nem követem a zenekar pályafutását, elképzelhető, hogy bizonyos evidenciákat sem látok át, amelyek a rajongói csoport „mi” identitását erősítik, bensőséges szóhasználatának részét képezik a külső megfigyelőként beazonosíthatókon kívül. A közösség egy széles rajongói közösség, amelynek tagjai az online térben is tudtak a gyászukban egymáshoz kapcsolódni.

Mielőtt a reakciók elemzésébe kezdek, idézem az eredeti posztot, amely a halálhírről tájékoztat:

Kóbor János (1943-2021)
Megrendülten tudatjuk, hogy Kóbor János, az Omega együttes Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas alapítója, rövid betegség után elhunyt. Rajongók milliói imádták itthon és külföldön, a rockzene állócsillagaként. Felfoghatatlan űrt hagy maga után. Nincsenek szavak, marad a csend. Mecky a szívünkben örökre velünk marad.
„Most búcsúzom, jóbarátaim,
Találkozunk még, mondanám,
De már nem hiszem, hogy újra eljövök,
Mert Gammapolis vár reám.”

Gyászreakciók formái

A szöveges hozzászólások az érzelmesség és a személyesség széles skáláján helyezkednek el az általánostól a legbensőségesebb megosztásokig. A megemlékezés és a megrendülés kifejezése a gyászban  egyéni és sokféle, ugyanakkor megerősítő és ösztönző azt olvasni, hogy mások is hasonlóképpen reagálnak. Ahogy a rajongáson keresztül egy közösség jön létre, a gyászban is sorsközösséget alkotnak a hozzászólók, egymás különböző megéléseivel való azonosuláson, vagy különbözőségen keresztül. Az elemzés során kitérek az online térben létrejövő közösség gyászfeldolgozást segítő funkcióira is.

  1. Validálás és a realitáshoz való viszony újraalkotása

„Nyugodjon békében” – formális részvétnyilvánítás

A halálhírre érkezett szöveges reakciók első csoportjába azok az üzenetek tartoznak, amelyek a részvétnyilvánításukat fejezik ki a hozzászólók. A leggyakoribb formái az általános megfogalmazások: „Nyugodjon békében”, „Őszinte részvétem”, „Nagyon sajnálom” vagy „R.I.P from Slovakia”. Ez a hozzászólás típus az üzenetek sorrendjétől függetlenül több ezres nagyságrendben megjelenik, ami mutatja azt is, hogy sokan fontosnak érezték, hogy ilyen módon kapcsolódjanak a gyászolók közösségéhez. Sokszor felmerül a gyászolók segítése kapcsán más fórumokon, hogy mennyire felületessé, vagy semmitmondóvá vált a részvétnyilvánítás ebben a formában. Valóban a hozzászólóról és a gyászoló(k)ról sem nyilvánít ki semmi személyeset, ugyanakkor nagyon erős támogató és validáló funkciója van. Elismeri a veszteséget. A kapcsolódás és a veszteség tényének elismerése elengedhetetlen, ennek kifejezése is sokat adhat. 

Sokan a részvétüket a családnak, zenésztársaknak rokonoknak címzik. Ebben az esetben a hozzászólók magukat (rajongó, követő, stb. szerepüket) és a gyászoló hozzátartozókat a kapcsolat erőssége, a veszteséggel járó fájdalom szerint is megkülönböztetik, egyben kifejezik együttérzésüket is.  „Őszinte részvétem a Családnak! Sajnálom nagyon! Nyugodjon békében, adjon Neki a jó Isten örökéletet! 🙏

„Nem hiszem el!”

A veszteség egyfajta törés, ami a valóságot egy korábbi és egy új realitásra osztja. A gyászfeldolgozás sok esetben a valóságba való visszatérés folyamata, ugyanakkor a halálhír először a realitások közötti szakadék megélésével, az ellenállással jár. A valósággal  szembeni ellenállás többféle formában is megjelenik:

  • leblokkolás „Nem tudok megszólalni”,
  • kétségbevonás „Nem, nem, nem, ez nem lehetséges! Hogyan halhatna meg az aki örökké élni fog? Csak ülök döbbenten, folyik a szemeimből a könny, és várom, hogy valaki cáfolja ezt a szörnyű tévedést… Mecky, majd később összeszedem magam és megpróbálok tőled elbúcsúzni. Felfoghatatlan…
  • megkérdőjelezés: „Irracionális, otromba, hihetetlen hír! Nem is figyelek oda! Jajjjjjj, dehogynem 😭🖤😭🖤😭🖤 Egykori ifjúságunk és jelenlegi örökifjúságunk szerves része volt. Egy darabot most magával visz az ittmaradottak szívéből. Szóljon néki mostmár mindörökké a szférák zenéje!”
  • hitetlenkedés:  „Borzalmas hír, felfoghatatlan s egyenlőre hihetetlen is. Isten nyugtassa békében………..Őszinte részvétem a család, és az itt maradt együttes társak részére.”
  • a halál, mint igazságtalanság: Nincs igazság!!!!!!!!! Miért?????? Életerős ember volt! Nagyon bíztam a gyógyulásában Vele az Omega is meghalt  Frontember nélkül nincs tovább”.

Az egyik legtöbb reakciót (44) kapott hozzászólás csak ennyit írt: „Nem”. A hozzászólásra érkező kommentekben a hír valóságosságában erősítik meg egymást kommentelők. Többen írták, hogy lehetett arra számítani, hogy nem gyógyul meg, de így is megdöbbentek a hír hallatán. A halálhírre nem lehet felkészülni. Az emberek számára a saját reakciójuk is meglepő lehet ilyen esetekben. A közösség ebben az esetben a realitás elfogadását tudja segíteni, amelynek során a veszteség tényét, illetve a veszteséghez kapcsolódó gyász relevanciáját igazolja vissza a gyászolók felé.

2. Érzések kifejezése – a szomorúság és a hála között

„Megszakad a szívem”

Az egyik legszemélyesebb énközlések a bánat, a szomorúság és a megrendülés kifejezése során olvashatók. A sérülékenység felvállalása férfiak és nők részéről azonos arányban jelenik meg. Az összes hozzászólás közül a legtöbb (179) reakciót az alábbi kapta, melynek szerzője közéleti személyiség, az Omega volt sajtófőnöke, újságíró:  

„az nem lehet… zokogok. Úton Gammapolisra… az utóbbi időben ahányszor beszéltünk, mindig Miskát, Lacit, Józsit és Tomit emlegette… utánuk ment…”

A megrendülést a sírás, szomorú gondolatok követik, többen egy közeli ismerős elvesztésével járó fájdalomhoz hasonlítják az érzéseiket.

„Nincsenek szavak…….csak sírás és szomorúság. Megszakad a szívem, mintha a testvérem ment volna el. Soha nem felejtem el, nagyon-nagyon szerettem .”

Az online térben egy kevésbé személyes formában, kevésbé közvetlenül jelennek meg az érzések, mint a személyközi interakciókban, és több módon is megfogalmazhatóak:  szavakkal, ikonokkal (síró, ölelő, szív), matricákkal, egyéb vizuális elemekkel. Ezek a reakciók megerősítést, támogatást és együttérzést fejeznek ki, amely a veszteségekhez kapcsolódó érzések megosztását is segíti. A személyközi kapcsolatokban, sokszor egy közösség, csoport, vagy család keretében is nehéz a szomorúság, a fájdalom, a szenvedés kimutatása, mert erős társadalmi viselkedési norma az egymás megkímélése és a gyász belső megélése.

„Hálás köszönet…”

Sokan érezték úgy, hogy inkább azt írják le, mit jelentett számukra az Omega, mit köszönnek a zenekarnak, amely meghatározta fiatalságukat, a zenei világukat, élményeiket, vagy akár pályaválasztásukat is. A kapcsolódás egy formája a közös sors, a közös élmények, az egyéni életeket meghatározó hatás megosztása. A veszteség kapcsán az emlékezés, a közösségi élmények a közösséghez való tartozás érzését is megerősítik, amelyek a gyászban való osztozást, a gyászolók sorsközösségének érzését is kialakítják az egyének számára. A hála és a köszönet, a kapcsolódás E/2 személyű formája erőteljesen megjelenik ezekben a hozzászólásokban.

„…3 éves korom óta Omega rajongó vagyok, 8 évesen őket láttam először élőben és ez az élmény vitt a zenélés útjára. Drága Mecky… 😢 😢 😢, köszönet mindenért, örökre a világ egyik legnagyobb Rocksztárja maradsz nekem és a világnak. Jó utat, legyen az álmod szép!!!”

A zenei ízlés, az ebből következő csoportválasztások az identitást is meghatározzák, akár több generáció életét is:

„Nagyon nehéz elfogadni a halálát, Laci és Misi elhunytával együtt. A mi életünket is végigkövette az Omega, kislányunk első szavai közt volt “Kóbor János”. Lemezek, koncertek, Omega klub
Rengeteg örömet szereztetek az embereknek és ők, mint mi sem felejtünk! Csillagok őrizzék álmodat, Mecky! Köszönjük az Omegának a maradandó életművét. Mecky szeretett Családjával tiszta szívvel együttérzünk!
🙏💙💚💚

Az értékteremtés és a gazdag művészeti tevékenység elismerése szintén gyakori a hozzászólásokban.

„Olyan jó. hogy köztünk voltál, olyan jó, hogy voltál Nekünk!”

„Köszönöm a rengeteg dalt ami végigkísérte, kíséri az életemet! Köszönöm a sok szép emléket! Isten veled!”

Ide kívánkozik, hogy az Omega és az Illés zenekar rajongótáborába tartozás hosszú évtizedek múltával is láthatóan maradandó identitásképző erő, többen ebből a pozícióból fejezik ki részvétüket és ismerik el a művészi teljesítményt:

„ Őszinte részvétem a családnak és a még élő tagoknak! A mi generációnk soha nem felejtheti el zenéjüket. Hiába volt valaki Illés-rajongó, az Omegát tisztelte.”

A személyes ismeretség hiánya ellenére is sokan ebben a baráti, közvetlen hangvételben búcsúztak azt a közelséget hangsúlyozva, amit jelentett számukra:

“Nyugodj bekeben draga Mecky, fiatalkorom egyik meghatarozo alakja voltal az egyutteseddel, nincs olyan magyar ember, aki legalabb egy szamotokat ne ismerne, a mai napig. Dalaitokkal derut, megnyugvast, jo kozerzetet adtatok mindenkinek, az egesz vilag ismert Teged, Benneteket. Fajo urt hagytal Magad utan, soha nem felejtunk el”

3. Közösség, ami megtart és amelyben az értékek továbbélnek

„Mindig emlék marad…” – közös múlt, mint összetartó erő

Sokan személyes emlékeket és számukra jelentőségteljes pillanatokat osztottak meg, fotókat koncertekről emléktárgyakról, belépőjegyekről, olyan közös fotókat, amelyeken Kóbor Jánossal közösen szerepelnek. Az emlékek megosztása, a közös emlékezés a gyászhoz kapcsolódó rítus, ami online formában is megjelenik a közösségben. A rítusok megkönnyítik a gyászolást, a közösség tagjai átérezhetővé válik, hogy a közösség értékei fennmaradnak. Segíti az egymáshoz kapcsolódást és személyessé teszi az emlékezést – a megosztott emlékdarabok egy közös kép értékes részei.

„Életem első koncertemet az Omegával élhettem meg. Nagyon nagy élmény volt. Felfoghatatlan. Részvétünk a családjának.”

„Elöttem a kép. Balatonlelle szabadtéri színpad füstfelhö Omega koncert. # Hatalmas siker ováció Gyöngyhaju lány és a többi az ifjusagunk kötödött hozzád. Nyugodj békében velünk maradsz.”

„..Mikor megszülettem a gyöngyhajú lányt kérte az anyukám. Nekem az Omega mindig ez az emlék marad…..😪😪”

„… utoljára a Polgár sakk szimultánon találkoztam vele, egy közös fotót is készítettünk. Közvetlen volt Bátaszéket se felejtette el, ahol ifjú korában sok időt töltött. A templomunk tornyának javítására is koncertet adott, nagyon jó ember volt. Ég veled, soha nem felejtünk el Mecky.”

„Volt egy kitűzőm OMEGA RED STAR…alsós,4.es lehettem levetették velem,és elvették a tanárok…Huligán banda és kigúnyolja a vörös csillagot….mondták….”

Az emlékek az örökség részei, melyeket a további generációk számára is továbbadnak.

„Nagy kedvencem volt, és amikor Pécsen, az 50 koncert volt a fiamat is elvittem, aki könnyek között nevetetz a boldogságtól, hogy 6 méterről láthatta, és amikor odaintegetett ő mosolyogva vissza intett egy 13 éves fiúnak, és azóta bálványozta ŐT. Nyugodj békében! 🖤🖤

Idézetek  – közös nyelv

Sokan Omega dalokból idéztek, vagy osztottak meg számokat, zenével kifejezve az érzelmeiket. A legtöbbet említett dalok érzelmességük, témájuk miatt valószínüleg korábbi gyász, veszteség során is átélhetővé és kifejezhetővé tették az érzéseket a zenekar rajongói számára. Jelen helyzetben éppen az alkotó halála miatti gyászukhoz kapcsolódó érzelmek kifejezését és megélését segítik ugyanezek a dalok. A dalszövegek sokszor a hozzászólók „helyett” mondják ki az érzéseket éppen azáltal, aki meghalt.

“Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál; mennem kell, egy más világ várja elveszett fiát!” 

„A város vár s én indulok Még néhány nap, és ott vagyok S feladva mindent közéjük állok én Nem a Földön születtem, de ez a föld a végzetem. Égi vándor”

“A hajnal kelt, ő hazament
Kék hegy mögé, virág közé
Kis kék elefánt, mesét mesélt
Szép gyöngyhaján alszik a fény”
Nyugodj békében!

Saját alkotás – adni magamból a többieknek

Az online térben az intertextualitás és a vizuális kreativitás is sokkal szabadabb formában használható. Több saját költemény, vers is született a hozzászólók részéről, amelyek belső világukat, érzéseiket, emlékeiket jelenítik meg. Ezek egy-egy kommentként kerülnek be a közös térbe, és legtöbbjük az énközlés egy sajátos formája. A közösség tagjai elismerik (like) és együttérzésüket fejezik ki (ölelés, sírós emoji) és elismerésüket (köszönet) fejezik ki ezekre az alkotásokra érkező reakcióikban. A saját alkotások másik típusa az egyénileg szerkesztett képek, amelyek erre a veszteségre speciálisan készültek.

Ezt itt nagyítva kellene beilleszteni.

4. Halál és spiritualitás

„Bővült az égi zenekar” – spiritualitás megjelenése

Többen utaltak az Omega zenekar tavaly elhunyt tagjaira, a felismerés, hogy kedvenc zenekaruk tagjai közül ennyien meghaltak, magasztos, a földi életen túli világokra vonatkozó megnyilatkozásokban jelenik meg. A spiritualitás iránti nyitottság a halál kapcsán jellemzően felerősödik, a kommentelők körében visszatérően megjelenik az égi zenekar kifejezés.

„Még egy ikonnal bővült az égi zenekar. A szívünkben tovább élsz és zenélsz nekünk.”

A túlvilági élet és a halál utáni találkozás lehetősége is megjelenik:

„…Lassan összeáll újra az Omega odafönt. Zenéljetek tovább fiúk! Ha eljön az ideje, mi is csatlakozunk, lesz nagy rajongó táborotok ott is. Isten öleljen át benneteket. Részvétem a családnak, barátoknak.”

Ezekben a hozzászólásokban az értékteremtés mellett megjelenik egy boldog, szabad túlvilág víziója, amely mentes a szenvedéstől. A spiritualitás még a vizuális elemekben, gifek és képi világban erőteljes. Dominálnak az angyalokat ábrázoló csillogó animációk. A képi világon a hajdani gyásztáviratok vizuális világát idéző részvétkifejező fotókon látható a gyertyák és az angyalok dominálnak.

4. Különvélemények, eltérő hangok

A gyásszal kapcsolatos hozzászólásokban a trollkodás kevésbé jelenik meg, ugyanakkor tudjuk, hogy a gyász egyénileg eltérő reakciókat, haragot, feszült érzéseket is kiválthat. Nem tekinthetünk el attól, hogy a világjárvány közepén Kóbor János koronavírusban halt meg. Ennek ellenére a fő hozzászólásokban nagyon kevés utalás jelenik meg a betegségével kapcsolatban, ezek leginkább a gyógyulás reményét fejezik ki. Páran említik, hogy ha beoltatta volna magát, akkor megelőzhető lett volna a halála, ezekre a hozzászólásokra kevés reakció érkezett. A koronavírussal kapcsolatos feszültség a hozzászólások alatt kibontakozó két-három al-diskurzusban teljesedik ki, amelyek egy-egy élesebb hozzászólásra érkező (akár ötven) hozzászóláson keresztül is tartanak és már nem olyan feszültség- és minősítésmentesek, mint a főáram kommentjei. A közösség az élesen, akár az elhunytat is kritizáló hozzászólókat a viselkedési normák szerinti visszafogott, kegyeletteli és minősítésmentes kommunikációra szólítja fel.

„Ha van oltástagadó rajongója, az most szálljon magába. A butaság ölni tud.”

„Magadnak köszönheted Kóbor János még mai is élhetnél”

„Nagyon sajnálom, de miért is nem vette fel az oltást, nem is értem, bocsánat de már nem volt fiatal!!!!”

Ki mit gyászol?

A halálesetek kapcsán rendszeresen tapasztaljuk, hogy a gyász során egyéni, hogy kinek mi jelent veszteséget és milyen intenzitással érinti a veszteség. Kóbor János halála kapcsán is látható, hogy eltérőek ezek a veszteségek, a hozzászólások alapján három nagyobb veszteség kategória rajzolódik ki:

Az Omega, mint együttes megszűnése

Az együttes több tagja 2021-ben hunyt el, de a frontember halála visszavonhatatlanul és véglegesen az együttes megszűnését jelenti. Többen ezt a veszteségüket hangosítják ki:

„Vége az Omegának ! Szörnyen sajnálom !
Szerettem az Omegát !
Megkönnyeztem !”

„Ez az amiről mi Omegások azt hittük, hogy soha nem fog bekövetkezni. Sajnos kiszaladt az életünkből egy darab. Nyugodjon békében Mecky. Őszinte rèszvètünk a családnak és a zenésztársaknak.”

Az ikon elvesztése

A rajongók számára Kóbor János egy ikon volt, a hozzászólásokban ennek sokféle kifejezése jelenik meg: kapitány, mester, király, legenda. Egy meghatározó referenciaszemély elvesztése, aki eligazodási pontokat tudott adni a rajongóknak viselkedésével, hatásával, szereplésével.

„Ajjjjjj. Egy Legenda, egy igaz Ember ment el… Köszönjük azt a sok szép dalt, amit énekeltél nekünk! Soha nem felejtünk, a dalaid velünk maradnak mindörökké! Jó utat Gammapolisz felé!

„Nem tudom felfogni!!! Sem elfogadni..Ő nem “csak” egy legendás Zenész volt! Ő (Ők) volt a kezdete itthon a magyar rockzenének..Nyugodj Békében Mecky…”

„Csillag volt!”

 A fiatalság elvesztése

Az Omega egy időbeli kontinuitást képviselt a velük egyidősek számára önmagukban a fiatalságukkal. Ez a haláleset kihangosítja a múlt eltűnésének visszafordíthatatlanságát, és egy belső, a saját életút szakaszaira is kiható törést okozott. Sokan a saját fiatalságukhoz való kapcsolódásukat is elvesztették, főleg ha az együttes iránti rajongás az identitásuk meghatározó része.

„Öszinte részvétünk. A fiataságunk egy darabja elveszett”

„Nem csak Kóbor János távozott, rádöbbentem újra: a fiatalságunk ment el. Az “E” épület, a Hunyadi hajó a Dunán…”

„Isten veled Kóbor János! Köszönöm a boldog fiatalságot!—„

Egy korszak lezárulása

Egy zenei korszak végét is gyászolják a hozzászólók, ami számukra a zenét, az összetartozás sajátos módját jelentette, és a közösségi identitásukat is meghatározta. A korszak egy sokkal szubjektívebb, inkább életérzésként megjelenő időszakot jelöl, amelyben a közösséget is ez az életérzés tartja össze szavak nélkül. Ennek a közösségnek az egyik szimbolikus alakja halt meg – ami szembesíti a hozzászólókat azzal, hogy egyre nehezebb ehhez az érzéshez kapcsolódni. 

„Sajnos várható volt, bár utolsó percig bíztam a csodában. Vége a rock and rollnak, de legalább tényleg életfogytig tartott…Részvétem a családnak és mindannyiunknak, akik szerették és szívükben örökké megőrzik emlékét.”

„Nyugodjon békében. Veled egy korszak is elment. De itt élsz velünk a zenéidben.

Az online térben tehát több dimenzióban, ezek közül a gyászban megjelenő veszteségeken keresztül is tudnak egymáshoz kapcsolódni a hozzászólók. A rajongói közösségben kevésbé van szükség az egyéni veszteségek sajátos kifejtésére, megmagyarázására, hiszen a hozzászólások között mindenki talál olyat, amihez kapcsolódni tud, ami a saját megéléseihez rezonál.  Így létrejön az a szimbolikus tér, ahol a gyász egyéni formái és hangsúlyai megjelenhetnek, és amely megerősítő, támogató és együttérző módon tud jelen lenni az egyének számára. A gyásszal kapcsolatban azonban az online térben nem automatikusan alakulnak ki támogató közösségek – a feszültségek megjelentek a rajongói oldalon is – ebben az esetben egy online már létező közösség tagjainak gyászába pillanthatunk bele. Az adott közösség (szűkebb csoport, család) dinamikái meghatározzák, hogyan tudnak a tagjai a gyászukban online kapcsolódni. Kóbor János halála egy már létező rajongói közösség közös tapasztalata és gyásza, a tagok közötti reakciók mutatják, milyen kapcsolódási (egymásra adott reakciók, megerősítések és validálás), interakciós (válaszok, kiegészítések, viták), közlési (énközlés, érzelmek  és gondolatok kifejezése, alkotások készítése) és megosztási (emlékezés, közös események felelevenítése) formák jellemzőek a közösségi médiában. Sok esetben nem is az a cél, hogy valami újszerű szülessen, hanem a kapcsolódás, az odatartozás megélése a gyászon keresztül.  

Kánya Kinga
Gyászkísérő, ELTE, TáTK Interdiszciplináris Doktori Iskola doktorandusz hallgató


[1] Ne feledkezzünk meg itt megemlíteni azokat az IT fejlesztéseket, amelyek a halottak chatbotjainak kialakításán dolgoznak, olyan avatarokat létrehozva, amelyekkel további kapcsolattartás, kommunikáció tartható fenn.


[i] Zelena András: Veszteségkommunikáció az újmédia színterein in Médiakutató, 2017, XVIII. évf. 1-2

[ii] Zana Ágnes: Halál és haldoklás a vizuális médiában, in: Kharon Thanatológiai Szemle, 2007/3-4

[iii] Veszelszky Ágnes – Parapatics Andrea: Részvételtől a részvétig: a halál megjelenése és gyászmunka a közösségi oldalakon, in: Magyar Nyelvőr, 2014.

[iv] Nagy Zsófia – Jó élet és jó halál a gyászjelentések tükrében in Médiakutató, 2012 XIII. évf 1-2

További felhasznált irodalom:

Buzás Andrea: Az utolsó bejegyzé, in Médiakutato.hu 2012/4
Eliane Kasket: All the Ghosts in the Machine: The Digital Afterlife of your Personal Data, Robinson, 2019

Szépe Orsolya – Ferdinandy Nóra: Intimitás és nyilvánosság A gyász- és halál témájú blogok néhány sajátosságáról, in Kharon, 2010/1

Polcz Alaine: Együtt a halálban és a gyászban, in: Kharon, 1997 / 1

Zana Ágnes: Halál és haldoklás a vizuális médiában, in: Kharon, 2007/3-4

2022 augusztus 23.