Az a gondolat, hogy a halál már nincs messze, érzelmileg megtöri az embereket. Néhány ember sokkot vagy félelmet tapasztal. Bűntudatot érezhetnek a nagy teher miatt, vagy aggódhatnak amiatt, hogy haláluk milyen hatással lesz a hátrahagyott szeretteikre. Ez egy érzelmekkel teli időszak, amiről nehéz beszélni, viszont kezelni kell ezeket a szorongató érzéseket.
Az emberek gyakran rettegnek a haláltól, de segíthet, ha meghatározzuk, hogy a halál mely részétől is félnek. Félnek attól, hogy hol halnak meg? Félnek attól, hogy egyedül halnak meg? Félnek a szenvedéstől vagy a fájdalomtól? Félnek attól, hogy meghalnak, és nem lesz semmi a földi életen kívül? Félnek attól, hogy életüknek nem volt célja vagy értelme? Ha megpróbálod kitalálni, mitől félsz, segíthetsz szembenézni vele. Segít abban is, hogy mások jobban támogassanak és gondoskodjanak rólad. A szeretteikkel való beszélgetés lehetőséget ad az embereknek, hogy segítsenek megtalálni a módját, hogyan kezeljék és enyhítsék egyes félelmeiket. Lehetőséget ad, hogy néhány félelmet új módon nézzenek és kezeljenek.
A haragot néha nehéz felismerni. Nagyon kevesen érzik úgy, hogy készen állnak a halálra. Teljesen normális, ha dühösnek érzed magad amiatt, hogy életed véget ér. (Talán korábban, mint amire számítottál.) Sajnos a harag gyakran a hozzánk legközelebb állókra irányul, akiket a legjobban szeretünk. Ezekkel az emberekkel együtt érezzük magunkat a legnagyobb biztonságban, és tudjuk, hogy valószínűleg elfogadják a haragunkat, és megbocsátják nekünk. Próbáld meg elterelni haragodat értelmes, pozitív dolgokra. Használhatod „üzemanyagként” problémák megoldására, önérvényesítésre vagy igényeidnek a kielégítésére.
Életének utolsó szakaszában az ember megbánhatja vagy bűnösnek érezheti magát olyan dolgok miatt, amelyeket megtett vagy nem tett meg, vagy esetleg olyan dolgok miatt, amelyeket mondott. Sajnálatot érzünk, amikor arra gondolunk, hogy valamit másképp kellett volna tennünk. Vagy lehet, hogy van valami, amiről azt kívánjuk, bárcsak ne tettük volna meg. Bűntudatot érezhetünk, ha nem feleltünk meg saját elvárásainknak, vagy azt gondoljuk, hogy valaki máséinak nem feleltünk meg. De attól, hogy végtelenül aggódsz dolgok miatt, nem fogod jobban érezni magad. Az aggódás nem javítja a kapcsolatokat és nem könnyíti meg a terheket.
Néha az a legjobb, ha úgy döntesz, „kiengeded magad a horogról”, és nem érzel bűntudatot olyan dolgok miatt, amelyeket nem tudsz befolyásolni. A múlton nem változtathatsz, de vannak dolgok, amelyeket ma megtehetsz. Talán fontolóra veszed, hogy bocsánatot kérsz azért, amit megbántál. Talán kérhetsz bocsánatot, vagy megbocsátasz másoknak és saját MAGADNAK. Lehet, hogy a legjobb, ha megpróbálod elengedni azokat a dolgokat, amelyeken nem lehet változtatni. Éld a lehető legjobb életet, és arra fordítsd az idődet, ami a legfontosabb számodra. Azok, akiket szeretsz, szintén gyászolnak. Ha képes vagy spirituálisan kapcsolódni valamihez, ami nagyobb, mint önmagad, segíthet a szeretteidnek a gyógyulásban, miután elmentél.
Normális, ha azt akarjuk érezni, hogy az életnek célja van, és oka van a földi létnek és annak, ami az életben történt. Hasznos végignézni az életet, és megpróbálni kideríteni, mi volt az életed célja. Gondold át, mik voltak igazán fontosak. Ezeknek nem kell hatalmasnak vagy megrázónak lenniük. Keresd azokat a dolgokat, amelyek fontosak neked és a körülötted élőknek. Az életvégi tapasztalat tele van jelentéssel, amelyet személyes reflexió segítségével lehet feltárni. Gondolataid, tapasztalataid és bölcsességeid megosztása olyan ajándék, amelyre barátaid és a családod évekig szép emlékként tekinthetnek.