Gyász és veszteség megélése a koronavírus idején kollektív tapasztalatunkká vált, egyénileg és együttesen is veszteségekkel szembesülünk.  A veszteség megélése az egyik legnehezebb dolog, és a jelenleg lassan egy éve tartó helyzet  azonban már kikerülhetetlenné teszi, hogy a veszteségekről, veszteségekhez való viszonyulásainkról beszéljünk. Ez magában foglalhatja egy szeretett ember vagy egy barát elvesztését, munkát, rutint, hobbit és még sokminden mást.
A veszteségek sokfélék,  a hozzájuk kapcsolódó gyász hatással van a mindennapjainkra,  érzelmeinkre, gondolatainkra, viselkedésünkre és még arra is, hogyan érezzük magunkat fizikailag. Az emberek nagyon eltérően élik meg a gyászukat, ezért a kommunikációs helyzetek, hétköznapi interakciók is nehezebbé válnak, sokszor feszültebbek, kevésbé kontrolláltak a reakciók.  Így a hétköznapjaink részévé vált a veszteségek megélésével való együttélés – önmagunkban és egymással is.

A veszteségek során a megélések és reakciók sokfélék lehetnek:

• sokk, hitetlenség és zavartság – akár egy jelentéktelennek tűnő változás is előidézheti
• harag
• a koncentrálás és a feladatokra való összpontosítás nehézsége
• megváltozott étkezési és alvási szokások
• fizikai tünetek, például szédülés, fejfájás vagy gyomorrontás
• szomorúság és vágyakozás
• emlékek és gondolatok arról, hogy ki vagy mi veszett el
• a szokásos tevékenységek, rutinok nehézkessé válnak
• bizonytalanság, önértékelés csökkenése

A gyász egyénileg, családban és közösségeinkben is megjelenik – sokkal gyakrabban lesz téma, mint korábban Sokszor éppen a közösség hiányát éljük meg veszteségként.

Különösen nehezíti a jelenlegi helyzetet, hogy a veszteségnek több formáját is megtapasztaljuk egyszerre a COVID-19 járvánnyal kapcsolatban. A változás, a bizonytalanság az élet több területén egyszerre is megjelenhet, ami a veszteségek feldolgozását is nehezítheti.

Szeretett személy elvesztése
Sok ember veszítette el családtagjait, barátait vagy munkatársait az elmúlt hónapokban, akár a COVID-19 betegség okozta egészségügyi komplikációk, akár más okok miatt. A járvánnyal kapcsolatos korlátozások a gyászfolyamatokra is kihatnak. Az aggodalom általános érzéssé vált a szeretett személy iránt, akit nem lehet látogatni, akitől nem lehet búcsúzni. Ha arra gondolunk, hogy egy családtag egyedül haldoklik, az bűntudat, düh és sajnálat érzéséhez vezethet.

Munkahelyi és egzisztenciális veszteségek
Sokan vesztették el munkájukat a járványhelyzetben, különösen érintettek a szolgáltatószektorban dolgozók. A hátrányos helyzetű, alacsony végzettségű társadalmi csoportok különösen kritikus helyzetbe kerültek. A munkahelyek bizonytalanná válása is nagy kihívás a munkavállalóknak, valamint a munkaszervezés átalakulása miatt megélt veszteségek (nem alkalmazhatóak pl. a megszokott gyakorlatok a kommunikáció és konfliktusok megelőzésére) újabb kihívásokat jelentenek.

Közösségi kapcsolatok és rekreáció hiánya
A fizikai távolságtartásból következő elszigeteltség miatt az emberek egyedül vannak otthon, nem tudják megölelni távol lévő szerettüket, vagy nem tudják személyesen támogatni egymást a veszteségekben. A rekreáció, a mentális egészség megőrzésének társas formái beszűkültek, a személyes kapcsolódások az online térbe kerültek át. Az online működés feltételeinek hiánya, az online tér korlátozottsága sokak számára szintén veszteségként jelenik meg.

Kapcsolatok elvesztése vagy sérülése
A koronavírus járvány sok ember számára váratlan kapcsolati kihívásokhoz vezetett. Az új kapcsolatok megszakadhattak a fizikai távolságtartás miatt; a közeli kapcsolatokban konfliktusok alakulhatnak ki éppen a megszokottnál nagyobb mértékű összezártság, az élet több funkciójának egy térbe szűkülése miatt. A különélő vagy elvált szülőknek további kihívásokkal kell szembenézniük az együttneveléssel feladatok megosztásával kapcsolatban.  A bántalmazás és erőszakos viselkedés veszélye megnőtt a karantén idején.

Iskolai veszteségek
Egész évfolyamok számára vált virtuálissá a ballagás, a 2020/21 es év első évfolyamai legfeljebb 2 hónapra találkozhattak személyesen. A digitális oktatás feltételeinek megteremtése egyenlőtlen, így továbbgyűrűző és újratermelő hatása van a jelenlegi iskolások tanulására, kihívásaira, egyenlőtlenségeire. Az egyéni fejlődés, tanulás és megmérettetés formái is egy sokkal bizonytalanabb, feszültebb környezetben valósulnak meg. Aggodalom és bizonytalanság légkörében tanítanak a pedagógusok, akik az egyik legveszélyeztetettebbek a munkakörük kapcsán a betegség szempontjából.

Szakemberek elvesztése, rendszerek megváltozott működése
A társadalmi rendszerekhez  – úgy mint az egészségügyi, szociális ellátórendszer –  egyéneken keresztül kapcsolódunk, akik a munkájukkal sokszor kiszolgáltatott helyzetben lévőknek segítenek. Ezeknek az kapcsolatot és segítő, gyógyító munkát végző embereknek az elvesztése az egész rendszerben való biztonságunkat is megingatja. A rendszerek működésének esetlegessége, kiszámíthatatlansága és korlátozottsága szintén a napi életvitel során megélt nehézségekhez és veszteségekhez vezetnek.

Rutinok és szokások megváltozása
Mindannyian korlátozva vagyunk valamilyen – legtöbb esetben több – olyan szokásunkban, amelyet korábban napi szinten végeztünk. A lakásból való kimozdulás rendszeressége, korábban napi szinten bejárt útvonalak, tömegközlekedés használata, a családdal és a barátokkal töltött időn át a kedvenc hobbijaink és időtöltéseink élvezetéig számos olyan rutin nem érhető el számunkra, amely életünknek struktúrát és célt kölcsönöz. Ezeket a változásokat nehéz elfogadni, és mély veszteségérzetet okozhatnak.

A  fenti listát egyénileg valószínüleg mindenki tudná még  bővíteni, beleértve az érzelmi, lehetőségekkel kapcsolatos, jövőbeni célokra vonatkozó veszteségeket is. A járványhelyzet kapcsán megélt veszteségekre azért is érdemes reflektálnunk, mert a helyzet sajátossága, hogy a folyamatos változások teszik a nehezen kezelhetővé a fennálló állapotot – a készenléti állapot, amelyben a kiszámíthatatlan és váratlan fordulatokra, a tervezhetetlenségre reagálunk. A globális válság pedig a járvány csökkenése után is továbbgyűrűző hatásokat eredményez, amelyek a változásokkal való együttélés szükségességét vetítik előre.

Kánya Kinga
Gyászkísérő