– Az, hogy valaki milyen messze jut ebben a történetben, attól függ, mennyi ideig volt a klinikai halál állapotában: ritka az ilyen összetett, mély élmény, mint amit dr. Eben Alexander élt át –  mondja dr. Pilling János pszichiáter szakorvos, aki ezzel a témával nyitja a Kossuth klubban  a TIT Szabadegyetemen a halálról és gyászról szóló előadássorozatot.

Dr. Pilling János pszichiáter a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa, ebben a témában írta a szakdolgozatát, illetve szerzőtársaival együtt a Meghaltam – és élek című könyvet. Kutatásai során közel száz olyan magyar emberrel készített interjút, aki halálközeli élményt élt át. – Fiatal orvostanhallgatóként olvastam Moody könyvét, és nehezen tudtam elhinni a leírtakat, utána akartam járni: így fogtam a kutatásba–mondja.

A legtöbb esetben rendkívül pozitívan élik meg ezt az élményt a haldoklók.

– Nekem is nagyon sokat alakult a világképem az interjúk során, ma jelentős részben úgy gondolkodom, mint ők. Az élmény átélői általában spirituálisabb életet élnek, de nem feltétlenül kötődnek vallási szervezetekhez, vagy ha igen, az előírások egy részét feleslegesnek, értelmetlennek tartják. Szerintük kár veszekedni például azon, mikor van Úr napja, szombaton-e vagy vasárnap, mert Isten erre biztosan azt mondaná: legyen szerdán, ha ez ilyen sok gondot okoz. Ezek az emberek közelebb érzik magukat Istenhez, például nem azt mondják, imádkoznak hozzá, hanem azt: beszélgetek vele. Jellemző, hogy teljesen megszűnik vagy legalábbis jelentős mértékben csökken a halálfélelmük, viszont eközben sokkal értékesebbnek tartják az életet, mint korábban. Értékrendjük szintén megváltozik, a pénz jelentőségét veszíti, a szeretet válik a legfontosabbá.

– Az egyik magyar asszony ritka, nagyon mély élményt élt át, csak négy ilyen emberrel találkoztam eddig. A kilencvenes évek elején, amikor nagyon sokan jöttek át Erdélyből, egy számára ismeretlen családnak odaadta a megörökölt házát, mondván, neki van egy másik lakása, és az elég – említ egy esetet a kutató. Megnő a tudás megszerzésének jelentősége is. A halálközeli élmények egyik eleme, hogy az illető úgy érzi, hirtelen mindent megértett, a saját életének mozgatórugóit és az emberiség létének értelmét.

A történelemben számos példa volt arra, hogy a halálközeli élmény néhány átélője később bizonyos értelemben tanítóvá vált. A buddhista vallásban a halálból visszatérteket delokoknak nevezik, akik később gyakorta szerzetesek, lámák lesznek. A magyarság néprajzában szerepel a halottlátó alakja, aki ismereteit úgy szerezte, hogy hirtelen megbetegedett, hosszú álomba merült, miközben halottnak tűnt. Ez idő alatt túlvilágon járt, ahol halottaival találkozott, és tőlük tanult. Modern civilizációnknak is vannak ilyen alakjai, mint dr. Elisabeth Kübler-Ross svájci pszichiáter, akinek nevéhez fűződik a halállal és haldoklással foglalkozó tudományág, a tanatológia megalakulása.

A téma hazai nagy alakja Polcz Alaine, aki részben egy halálközeli élmény hatására jelentkezett az ELTE pszichológia szakára.

Dr. Eben Alexander története abból a szempontból is érdekesnek látszik, hogy szerinte az ő esete bizonyítja: ezek az élmények nem az agy csökkent oxigénellátottságából következő hallucinációk.

Cikkében azt írtja, „az orvostudománynak az agyról és az elméről vallott mai felfogása szerint abban az állapotban, amelyben én voltam, még halvány, beszűkült tudatosságot sem tapasztalhattam volna, nem beszélve arról a rendkívül kalandos, és teljesen koherens utazásról, amelyen átmentem.”

A halálközeli élményekkel kapcsolatban számos elmélet született: biológiai, pszichológiai és spirituális oldalról egyaránt. – Még a klinikai halál állapotában is van valamilyen minimális szintű agyi aktivitás, különben végleges és komoly agykárosodás következik be. Ilyen értelemben nem mondhatjuk, hogy dr. Eben Alexander története bizonyítaná az agytól független tudatosságot – állapítja meg Pilling János. A magyar kutató egy idegélettani elméletet fejtett ki szakdolgozatában, amely szerint oxigénszegény állapotban egy védekező mechanizmus indul be az agyban, hogy a károsodást megelőzze.

– Ez az elmélet azonban csak a halálközeli élmény létrejöttét magyarázza, a tartalmát nem. Erre a pszichoanalítika igyekszik magyarázatot adni a kollektív tudattalan elméletével. De még így is maradnak kérdések: hogyan, milyen érzékszervünkkel láthatjuk magunkat és az eseményeket kívülről? Vannak olyan esetek ugyanis, amikor az illető beszámolt arról, mi történt a másik szobában a szeretteivel. Ez egy sokkal összetettebb jelenség annál, mint hogy egyetlen tudományág meg tudná magyarázni, és úgy gondolom, a különböző szempontok inkább kiegészítik egymást, mintsem kizárják. Akármilyen részletességgel is ismerjük meg az agyban lejátszódó folyamatokat, ez nem cáfolja Isten létét, sőt: egy teológus számára az agy rendkívüli összetettsége éppen egy fajta érv lehet Isten léte mellett – vallja Pilling János. – Ha valaki úgy gondolja, hogy ezek az élmények a halál utáni élet bizonyítékai, attól még foglalkozhat a jelenség biológiai oldalával is. Isten léte ugyanis nem zárja ki, hogy a meghalás során különböző biológiai folyamatok játszódjanak le az agyunkban.

A írás Fehérváry Krisztina interjúja alapján készült. A teljes interjú megjelent a Demokrata 2013. január 2-i számában (24-29. oldal), szövege elérhető a http://www.demokrata.hu/ujsagcikk/az_istenhez_hanyatlo_arnyek címen.

Kapcsolódó cikk:
By Comments off január 30, 2018