A kocsi többnyire az elhunyt nevén van. Sajnos. Gyakran még akkor is, ha két autó van, és az egyikkel a feleség jár. Viszont ha a tulajdonos meghal, addig, amíg a hagyatéki folyamat be nem fejeződik, a járgányt nem mindig lehet használni, az eljárás pedig ritkán zárul le fél évnél hamarabb. És ha az asszony nem tud megegyezni a közjegyzővel, az is lehet, hogy a gyerekek öröklik mindkét kocsit, ettől fogva gyámhatósági engedély kell az eladáshoz.

A kocsival való ügyintézés Magyarországon annyira férfimunka, amennyire a mosogatás női. A magukra maradt asszonyoknak legtöbbször fogalmuk sincs ezekről a teendőkről, ráadásul a tortúra akkor éri a gyászolót, amikor az átlagosnál nehezebben igazodik el az intézendők között, hiszen éppen most kaszálták el szépen felépített életét.

Eszter férje váratlanul korán halt meg a magyar népbetegségben, infarktusban. Építész volt, kedves, jó kedélyű, kiegyensúlyozott és barátságos, nem hanyagolta el az egészségét sem, rendszeresen sportolt és nem dohányzott. A tragédia váratlanul ért mindenkit. A házaspár két kicsi, még általános iskolás gyermeket nevelt, Eszter nem vonhatta ki magát túl sokáig a forgalomból. Számtalan feladata közül az egyik – mivel a településen, ahol laknak, nagyon rossz a tömegközlekedés – fia és lánya szállítása lett volna, ha… továbbra is használhatta volna a család autóját. Ám nem tehette. A 22-es csapdájának egyik minősített esetével találkozott, és bele is esett. Amikor ugyanis a kocsi forgalmija lejárt és meg akarta hosszabbíttatni, kiderült, hogy ha a tulajdonos meghal, ezt nem lehet megcsináltatni, viszont köztudott, hogy forgalmi nélkül meg közlekedni nem lehet. A patthelyzetet a közjegyző oldhatja föl a hagyatéki tárgyalás lezárásával.

Eszter családjának esetében semmilyen probléma nem merült fel a hagyatékkal kapcsolatban, ezért viszonylag gyorsan, fél év alatt megszületett a végzés, amit pontosan három(!) hónappal később kézbesített a posta. A család így is szerencsés, meg tudtak egyezni, hogy Eszter ellentételezi a kocsit, hiszen egyébként azt a gyerekek örökölnék. Anyjuk cserében lemondott házuk néhány százalékáról, hogy ne kerüljön a gyámhatóság hatáskörébe a járgány. Az autót néha lemosták, sőt, az özvegy vevőt is szerzett rá, kénytelen volt ugyanis venni egy másikat, hogy közlekedni tudjanak, így tudott dolog volt, hogy ha a férj autója kiszabadul a garázsból, máshová kerül.

Amikor összességében kilenc hónappal párja halála után Eszter elkezdhette intézni az átírást, elment az okmányirodába és kért egy időpontot. Aztán kiderült, hogy amíg nem vizsgázott le az autó, addig átírni sem lehet, Eszter tehát kért egy időpontot a szervízben, majd elvitte, és 70 ezerért le is vizsgáztatták. Azóta is kétségek között hánykolódik, hogy palimadárnak nézték, vagy tényleg volt javítani való a kocsin. Mindenesetre újabb időpontot kért és kapott az okmányirodától, ahová újra elment, abban a reményben, hogy végre vége az ügyintézésnek. Tévedett. Az előadó hölgy felvilágosította, hogy előbb biztosítást kell kötnie a saját nevére, csak utána jöhet az átírás. Eszter erősen elhatározta, hogy elintézi, csak hát nem volt otthon a témában. Meglátogatta a biztosítót, ahol férje kötelezője futott, és hanyatt vágódott, amikor meghallotta, hogy 130 ezer az éves díj. Annyira megdöbbent, hogy a biztosítási ügynök átlépett saját árnyékán és érdekein, és megsúgta Eszternek, hogy mehet máshová is, nem kell feltétlenül ilyen drága biztosítást kötnie. Ekkor Eszter kiszédelgett az ajtón, és most kivételesen örült annak, ami eddig mindig bosszantotta, hogy tele a város biztosítási- és hiteltanácsadóval. Bement a legközelebbi irodába és 43 ezerért egy kötelezőről szóló szerződés boldog tulajdonosa lett. Már csak az maradt hátra, hogy ismét elmenjen az okmányirodába, rendesek voltak, nem kellett új időpontot kérnie, azonnal átírták az autót. Kilenc hónappal férje halála után egy hét kemény ügyintézés árán, nem kevés pénzért. Ki számít erre, mikor magára marad?

By Comments off szeptember 5, 2017