Beszélnék, de a hang torkomban reked, Oly sok szép szót gondoltam Neked. De csak hallgatok. Nem akarnak formálódni a mondatok. Bántóan néma most a csend zaja, Itt lüktet bennem hiányod. Szólnék. De nem tudok. Zavartan hallgatok. S tűröm, hogy magához húzzon az emlék. Most távol vagy, de mégis oly közel. A szívemben. A lelkem átölel.”