83.png

Sára szerette az életet. Szeretett ülni a csendben, nézni a felhőket, virágokat, ölelni a fákat… Szeretett csak úgy lenni. Szeretett alkotni, kifejezni a lelkében született érzéseket, rajzon, festésen, képeken keresztül. Szeretett nevetni, úszni, biciklizni, kirándulni, beszélgetni, teát inni, olvasni, sétálni, játszani, szerette magába szívni a világot, gyűjtötte a bölcsességeket, azokat a gondolatokat amik kifejezték az ő érzéseit. A legjobban zenélni és táncolni szeretett. Csukott szemmel, belülről…. Ezen keresztül élte meg legteljesebben a világot, a létezést. Negyedik dimenziónak nevezte a zenét és a táncot. Boldog volt és hálás ezekért a tapasztalásokért. Értette és érezte, hogy ez a legmagasabb megélése a létezésnek. Ez A Meditáció. Erről írt egyik levelében kedvenc zenészének Balázsnak, kedvenc zenekaráról: „Csodás élmények fűznek hozzá…. Például amikor a koncerten átadom magam a zene rezgésének. Amikor kihallom a Te gitározásod vagy éppen Matyi szólózásának szentelem a figyelmem táplálkozom és tanulok belőle. Mindig rájövök micsoda kivételes adomány a zenét érteni és érezni, és ha még tehetsége is van Isten gyermekének megszólaltatni egy hangszert, tudhatja, hogy kapott valami pluszt , amivel elviselhetőbbé teheti e világon a létet.” A 15 év amint velünk töltött kerek és egész volt. Titkokat tudott a világról. Ha örült potyogtak a könnyei, a ha szomorú volt szintén sírt. Őszintén élte meg az érzéseit, ártatlanul, gyermekként.

2018 december 16.