Drága, szeretett, egyetlen Édesanyám 2010 január 15.-én itthagyott bennünket. Hosszú éveken át viselte hősiesen betegségét. Mi, a családja elszántan küzdöttünk érte és a kegyetlen sors ellen. Anyukám fiatalon ( az öcsémmel iskolások voltunk még) szembesült először az agydaganattal. Megműtötték, évekig lábadozott.de győztünk! Jött sok-sok szép év. Majd 10 évvel ezelőtt újra..jaaj ne!! Újra műtét, rövidebb lábadozás és ismét győzelem! Aztán jött 2009 tavasza. Tünetek, kórház……majd a szörnyű diagnózis: agydaganat ismét. Összedőlt a világ, a mi szerető kis családunk világa. Mindnyájan éreztük, most nincs menekvés…de küzdöttünk elszántan. Megműtötték, de sajnos a daganat hozzáférhetetlen volt. Az orvos alapos MR vizsgálat után újabb (immár sikeres ) műtétre készült ez év elején. Erre sajnos már nem került sor. Anyukám békésen álmában örökre eltávozott. Azóta az élet …(élet?) megy tovább. A fájdalmam elmondhatatlan. Soha semmi sem lesz már a régi. Ennyi küzdelem után csak így elment…….vigasztalhatatlan vagyok. Talán ez az oldal, sorstársaim fájdalmában való osztozás segít. A gyertyát égetem Édesanyámért minden nap……és várom a jeleket…..hátha üzen. Szeretlek Anyuci!

Csak halkan sírok

Csak halkan sírok
mikor senki sem lát
a tél elűzte
lelkem napsugarát.

könnyeim folynak csak
csendben arcomon
szívem retteg némán
halálodon.

csak halál jár körben
mindig engem figyel
felém kap hatalmas
maró körmeivel

hova mentél?
nem látlak többé
merre jársz
nem tudom

csak némán
átölelnélek és
mosolyom látnám
gyönyörű arcodon

hiába hívlak
nem felelsz többé
lelkemben remegő
elhagyatott kínok…

zokogásom elnyomja
a fájó, halott csend,
szívemben lelkeddel
csak halkan sírok…
Szivós Anna