73.png

Közel 4 év telt el Vikike halála óta. A mi fájdalmunk sem csökkent, sőt a rám-rám törő zokogást sem mindig sikerül palástolnom. Minden nap megy tovább nélküle, hiába a tragédia időpontjától távolodó idő a gyermek elvesztése egy szülőnek életre szóló fájdalmat hordoz. Vikike vőlegényével, ikertestvérével és bátyjával a szörnyű baleset okat próbáljuk évek óta megérteni, elemezni és a miértet keresni. Mi történt akkor, 2006. március 21-én este 5.30 perckor, sok-sok levezetett kilométerrel – a szitáló esőben, szürkületben az Olaszországi, Piove di Saccoban egy enyhe, sajnos mint kiderült annál veszélyesebb, – több kanyarból álló útszakaszon – de sokszor végigautóztuk ezt a szakaszt, az emléklezés virágait letéve, talán a kikerült, elütött macska, az olasz carabinerik szerint a téli gumi, autóhiba, már nem tudjuk meg. Nem is ez a tragédia, hanem Viki halála 26 évesen. Emlékszem a szörnyű éjszakára, amikor fiamat Olaszországból kint élő ikertestvére értesítette Vikit ért balesetéről és elvesztéséről, két óra hosszat ült az autóban, amig becsöngetett hozzánk a szörnyű hirrel, villámcsapásként megpecsételte életünket,majd repülőre ülni és azonosítást megerősíteni, amit csak közvetlen hozzátartozó tehet meg. Majd repülővel hazahozni egy urnában azt, aki nemrég köszönt el, hogy vigyázzatok magatokra, majd jövök. Talán akkor még a tudat nem fogja fel a történteket, ahogy múlik az idő talán évek most kezdődik a „feldolgozás” . Szobája azóta is érintetlen, bár többet tartózkodott Olaszországban,a falakon fényképei legkedvesebb helyei,barátai. De emléke elsősorban a szivünkben él és marad. Fájdalmunkat növeli, hogy nem voltunk mellette utolsó perceiben, nem ölteltük át, nem búcsúzhattunk el Tőle, nem mi fogtuk le szemeit és nem kisértük el lelkét imával. Hisszük, hogy halála után Vikike lelkéért bemutatott sok-sok szentmise áldozatban lelke megleli az örök boldogságot. Köszönet az olasz mentő szolgálatnak, akik bár a halál beálltának jeleit regisztrálták a kocsiból való kiemelés után, sürgősségi piros jelzéssel szállították kórházba az életbe visszahozatal reményében. Köszönet a vőlegényének és családjának, akik Viki templomi búcsúztatóját esküvővé változtatták. Köszönet a milánói magyar nagykövetségnek, akik mindent megtettek, a megszerezhető iratok, kórházi és rendőrségi iratok kiadása érdekében. Köszönjük, hogy 26 évig velünk voltál, köszönjük szeretetedet, hogy mindig mindenkiért mindent megtettél, sokszor magaddal nem törödve. Magyar és olasz családod, és barátaid. Hamvaid magyar és olasz temetőben és templomban nyugszanak. Találkozunk drágám!

Apukád, Anyukád, ikertestvéred Orsi, bátyád Gábor és keresztfiad Marcika

2018 december 16.