Minkó Gabriella, egy gyönyörű nő, ragyogó Húg, kedves Nagynéni, odaadó gyermek volt. Gyermekkorában sokat panaszkodott fáradtságra és az általános iskolában is nehézségei támadtak a tanulással. Majd középiskolában igazi kis különccé vált. Ekkor kezdte el gyűjteni a kalapjait. Mai napig van aki „kalapos lányként” emlékszik rá Miskolcon. De Ő mindenkinek megmutatta, hogy több van benne. Felvételizett a Miskolci Egyetemre és két diplomás mérnökké vált. Volt olyan félév amikor két szakot is egyszerre csinált. Nagyon okos volt és segítőkész. Sajnos az élet gyakran próbára tette: férjétől elvált és nehezen talált kapcsolatot. Azután egy örült személy a gyermekkorából megkereste segítségét kérve. Ő természetesen segített, mint mindig, mint mindenkinek. Sajnos valószínűleg ez az ember ölte meg. Több késszúrással testében a kocsijában találtunk rá. Borzalom, tehetetlenség és a „miért” melyet nehéz feldolgozni. Egyetlen magyarázatként csak azt tudtam elfogadni, hogy ebben az életében ő ezt vállalta: az „áldozat” szerepét. Nagyon hiányzik a Hugicám, és legjobb barátom. Nyugodjon békében.