Szőke László 1953-ban született Budapesten. A Magyar Televíziónál kezdte újságírói pályafutását, majd 1972 és 1990 között az MTI Belpolitikai Főszerkesztőségének tudósítója, majd rovatvezetője volt. Ezt követően ismét televíziós újságíró lett, dolgozott a Magyar Televízió Napkelte, illetve A reggel című műsoraiban, majd az ATV-nél.
A család tájékoztatása szerint Szőke László az utóbbi években súlyos betegségekkel küzdött. Akkor is éppen orvosi kezelésre tartott egyik közeli családtagjával, mikor rosszul lett és elhunyt.
Már 1971-ben a televízióban dolgozott, gyártásvezető és felvételvezető volt. Majd újságíróként húsz évig az MTI író- és számítógépeit koptatta, később gazdasági rovatvezető lett. A rendszerváltás körüli időszakban munkaköre megszűnt. Attól kezdve az RTL Klub kivételével minden tévénél dolgozott. Szerkesztő volt, s ritkán, csak egy-két gazdasági műsor riportereként tűnt fel a képernyőn.
Élettöredékek
Felesége építész, felnőtt lánya kozmetikus. Közgazdasági érettségit szerzett, majd a MÚOSZ-nál újságíró diplomát szerez, később a Közgazdasági Egyetemen elvégzett egy két éves gazdasági speciálkurzust. – Éppen a Számadót készítettem az ATV-nek Birinyi József produkciós irodájában. Kapcsolgattam a nemzetközi csatornákat, CNN, BBC, DW, és látom a borzalmas képeket. Repülőgép fúródik a toronyházba, lángokban áll minden, füst és por teríti be az utcán rohanó embereket. Először fel sem fogtam mit látok! Mondom a kollégáknak: – nézzétek, itt valami nagy balhé van! Nálunk meg egy szót nem szól senki! Azon melegében felhívtam Czikó Gábort (ő az ATV vezérigazgatója) és javasoltam, foglalkozzunk a témával. Gyere be, s csináld! – mondta. Ettől kezdve félóránként, óránként jelentkeztünk, elsőként az országban; szedtem le a CNN-ről a képeket, fordítottam, s szinte szünet nélkül, két-három napon át kísértük figyelemmel az eseményeket! Aztán, … itt ragadtam. Először híreket mondtam délelőtt, délben, majd megbeszéltük Gáborral a feltételeket, a tévé műsor struktúráját – idézi fel képernyős karrierjének kezdetét Szőke László.
Azóta van Összefüggések, vasárnap kivételével minden nap, van Napi 120 perc, Szőke László továbbra is híradózik, szerkeszt, tanítgatja fiatalabb kollégáit.
– Mi tölti ki életének a tévé után fennmaradó részét?
– Az utazás. Amikor 1972-ben, húsz évesen az MTI-hez kerültem, mélyvízbe dobtak. Az én területem lett az ipar, a külkereskedelem és az idegenforgalom. Először a cégekkel, később kormányzati vezetőkkel is, bejártam a világot. Lehet, innen ered ez a fajta hobbi. Biztosan nagyon vagyonos ember lennék, ha a pénzemet nem az utazásra költöm. Kedvenceim közé tartozik Thaiföld, az utóbbi nyolc évben jóformán csak oda utaztam. Onnan kirándulgattam Szingapurba, Malayziába, Kambodzsába. A rendszerváltás előtt, főleg télen, Kuba volt a célállomás.
Sokat van képernyőn, ennek ellenére láthatóan nem tartozik a magazinokban, a bulvársajtóban sztárolt tévések kategóriájába. Ez a fajta népszerűség viszonylagos – mondja Szőke. A címlap és egyéb megjelenések egy része barterügylet, egy részükben a szereplők saját maguk intézik, hogy legyen ilyen, máshol a műsor produceri irodája szervezi a megjelenést. A képernyős tévézés önmagában is exhibicionizmus. Ha innen nézzük, hiányzik a sajtó, mert ki ne szeretné magát a lapokban viszontlátni? – neveti el magát.
Műsoraiban rendkívül sok szélsőséges viselkedés jelenik meg, Szőke László mégis kiegyensúlyozott, és politikailag semleges tud maradni. Magánéletében is többnyire ez a jellemző, de „megnyugtatott”, hogy tud kiabálni, veszekedni, hisztizni is. Széles a skála… A kiegyensúlyozott, semleges politikai magatartás a műsorokban követelmény. A sokszor indulatos nézői véleményeket, odamondásokat évtizedes szakmai rutinjával tudja kezelni. Nagyon sok műsort szerkesztett másoknak, Juszt Lászlótól kezdve Havas Henrikig. Megszokta, hogy vannak ilyen reagálások, félig kívülállóként tudott felkészülni, hogy a képernyőn hogyan viszonyuljon a szélsőségekhez. „Eddigi tapasztalataim birtokában tudom, hogyan nem szabad műsort vezetni” – mondja. Igaz, ezt a fajta magatartást sokan kétszínűségnek értékelik.