Az ELTE Pszichológiai Intézet filmklubjába invitáltak pár héttel ezelőtt. A film, amit megnéztünk, majd beszélgettünk róla, a gyászról szól. Címe: Fel!
A pszichológiai tartalommal bíró film 2010-ben elnyerte az Oscar, a BAFTA és a Golden Globe legjobb animációs filmje díjat.

A történet: A 78 éves Carl Fredricksen felesége elvesztése óta magányosan, visszahúzódva éli mindennapjait. Az öreg házára szemet vet az a társaság, amely a környék telkeit már felvásárolta. Carlt azonban odaköti a sok emlék, köztük az a fénykép, amelyet nézve arról álmodoztak a nejével, hogy elutaznak a világ legnagyobb vízeséséhez. Az álmait sirató öregúr merész tettre szánja el magát. Kihasználva egykori léggömbárusi gyakorlatát egyetlen éjszaka alatt fellufizza a házát, és reggel, mielőtt az idősek otthonába szállítanák, felemelkedik vele a levegőbe. Dél-Amerika felé veszi az irányt, hogy megvalósítsa élete legnagyobb kalandját. Útjára egy potyautas kisfiú is elkíséri. (port.hu)

A film azonban sokkal több ennél. Megmutatja a veszteség súlyát, azt a megfosztottságot, amit egy szeretett hozzátartozó elvesztése jelent, megmutatja az ezzel járó, néha szélsőséges érzelmeket – itt például a mérhetetlen haragot -, de megmutatja a kiutat is. Az özvegy férfi akkor mozdul el a holtpontról, amikor kitűz egy célt a felesége emlékéért, és akkor nyeri vissza a lelki egyensúlyát, amikor megnyílik a szíve mások felé.

Örültem, hogy felhívták a figyelmemet erre a szép filmre, és azonnal úgy gondoltam, gyógyító és vigasztaló hatású lehet a gyászolók számára. Ajánlom tehát szeretettel.

A film megnézhető itt: http://gloria.tv/?media=189192

Singer Magdolna