Drága Kislányom emlékére írom le ami a lelkembe zárult, pedig már 10 éve nincs köztünk,de ennyi év után sem lehet Őt elfelejteni.Talán azt mondhatom,hogy 10 év után elfogadtam,beletörődtem,hogy nincs köztünk. 1998.július 26-án este 8 órakor Bugyi községben egy motoros fiatalember felelőtlen vezetés miatt elesett,s a mögötte ülő utasa a baleset következtében a helyszínen életét vesztette.Az utas az én kislányom Anita volt.Tizenhét évet élt.

Anita rendkívüli teremtés volt,aki ismerte,az imádta Őt. Anita nagyon szép kislány volt, aranyos, bájos és nagyon boldog. Kitanulta a fodrász szakmát,júniusban vizsgázott, júliusban már eltemettük Őt. A munkáját nagyon szerette, boldogan ment minden reggel a fodrászüzletbe,ahol már várták a vendégek,s este fáradtan tért haza.Ilyenkor száz puszit kaptam Tőle,majd este mellém bújt az ágyba és órákon át csak mesélte,mi történt aznap a fodrászüzletben.Csak mesélt és mesélt….Sokan megfordultak utána,s volt egy fiú,akivel szorosabb barátságot kötött.Vele ment fürödni azon a vasárnap délutánon,s hiába vártam haza,többé nem jött.Elvittek a baleset színhelyére.Az én drága kislányom már levolt takarva.Megsimogattam,de a teste hideg volt,nagyon hideg.Akkor még fel sem fogtam,mi is történt,olyan gyorsan zajlott minden.Talán azt hittem,hogy az én kislányommal nem történhet semmi,Ő még csak 17 éves.Nem szabad lett volna elengednem Őt.Ezért magamat hibáztatom még élek.Sok-sok kérdés maradt bennem azóta is.Miért kellett egy 17 éves gyereknek meghalnia? – még a mai napig is úgy érzem, ezt soha nem lehet feldolgozni.