A halálközeli élmények okairól alkotott elméletek négy csoportba sorolhatók, úgymint: természettudományos, pszichológiai, természetfeletti és kombinált magyarázatok.

A természettudományos magyarázatok többsége a halálközeli élmény élettani alapjait a klinikai halál során kialakuló agyi oxigén-szegénységben, ill. szén-dioxid felszaporodásban látja. Bár kísérletek szerint ezek a folyamatok a halálközeli élmények számos elemét valóban kiválthatják, a halálközeli élmények bizonyos elemeit (pl. testenkívüliséget, az érzékelés kitágulását és a tudat tisztaságát) a kísérletek nem tudták reprodukálni. Egyes kábítószerek (pl. LSD. hasis, meszkalin) azonban a halálközeli élmények valamennyi elemének előidézésére képesek. A kábítószerek azonban csak esetlegesen váltanak ki ilyen élményeket, hatásaik a halálközeli élmények elemeinél sokszínűbbek, az elemek sorrendje – szemben a halálközeli élményekkel – rendkívül változékony. Az agyban azonban léteznek kábítószerhez hasonló hatású anyagok. Ilyen pl. az endopsychosin, amely főleg agyi oxigénszegénység hatására szabadul fel, s elsődleges szerepe az oxigénszegénység káros hatásainak ellensúlyozása. Hatásának kifejtése közben izgalmi állapotot idéz elő azokban az agyterületekben, amelyekben lekötődik – főleg a halántéklebenyben és a limbikus rendszerben. Ezen elmélet szerint ezeknek az agyterületeknek az együttes izgalmi állapota idézi elő a halálközeli élményeket.

A pszichológiai elméletek közül több is a halálfélelem megnyilvánulásaként értelmezi ezt a jelenséget. Egyesek szerint pl. a halálközeli élmény szerepe az, hogy saját halálunkat ne éljük át, hanem azt higgyük, hogy mindennek csak szemlélői vagyunk. Más elméletek a halálközeli élményben felbukkanó képeket a kollektív tudattalan ősi tartalmainak (az ún. archetípusoknak) a megnyilvánulásaként tekintik, s ennek megfelelően az egyes elemeket szimbólumokként értelmezik. A születés és a halálközeli élmény közötti hasonlóságok magyarázataként feltételezhető, hogy a halálközeli élmény során a születés archetipikus képei válnak aktívvá. Mindezen folyamatok elindításában valószínűleg szerepet játszik a külső érzékszervi ingerek csökkenése is – kísérletek tanulsága szerint ez halálközeli élményre emlékeztető jelenségek átélését válthatja ki.

A természetfeletti magyarázatok általában valamilyen vallás vagy világnézet alapján szemlélik a halálközeli élményeket, s azokat gyakran a test és a lélek elválásaként értelmezik.
A kombinált magyarázatok a fenti elméleteket nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő hipotéziseknek tekintik.

Bővebben ld.:
• Ács Géza – Pilling János – Zatik István: Meghaltam – és élek. Halál közeli élmények. Medicina, 1992
• Pilling János: A halál elő- és utóélete. Halálközeli élmények.
In: A halál és a haldoklás kultúrantropológiája. SOTE, 1999