Az élményt átélők meghatározó, életüket lényegesen befolyásoló változásokon esnek át. Ezek a változások morális szinten kivétel nélkül pozitív irányúak, illetve lelki, viselkedésbeli jobbulást eredményeznek. Így jelentős életmódváltozás tapasztalható, továbbá maga a halálközeli élmény mindörökre „elraktározódik” az egyénben. Az élménnyel kapcsolatban nem lép fel a felejtés szokásos jelensége.

A változás az eseményt követően akár azonnal is felléphet, illetve a változások kezdete, kb. három hónapon belül biztosan megtörténik, s a mély tudati változás akár több éven keresztül is eltarthat.
Tekintettel arra, hogy az élmény a materiális irányultságú gondolkodástól meglehetősen távol áll, az élményesek nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, ha a tapasztalataikat meg szeretnék osztani másokkal, hiszen ezek a történések kívül esnek hétköznapi tapasztalásokon. Viszont a közlésre meglehetősen erős indíttatást éreznek, csak éppen a befogadó közeg – helyenként – kissé értetlenül kezeli az új világképet.
Emiatt az élményt átélők akarva-akaratlanul szépen lassan rákényszerülnek emlékképeik elnyomására, s így kevésbé nyílik lehetőségük azok feldolgozására, bár azok gyakran felszínre törnek. Mindezek hatására, bizonyos esetekben felléphet pszichés terhelés, károsodás, amit – sajnálatos módon az is bizonyít -, hogy az élménytől számított 10 éven belüli szuicidium elfordulási gyakorisága felnőtteknél 4%, gyermekeknél/fiatalkorúaknál 21% körül alakul.

Megeshet, hogy a transzcendentális élmény hatására kialakult spirituális és a múltban kialakult materiális gondolati síkok között csúszkálnak ide-oda a klinikai halálból visszatértek, ami tovább nehezíti a tudati harmónia kialakítását.
Az utóhatások között szerepel a paraképességek fejlődése, vagy már meglévő ilyen jellegű irányultság esetén fokozódni szokott azok intenzitása, illetve gyakori, hogy bizonyos gyógyító képesség birtokába kerülnek az élményesek. Ide sorolható a „belelátás” képessége, amely személyekre, tárgyakra, helyekre vonatkozik, olyan formában, hogy az adott személyről vagy tárgyról, illetve helyről olyan információkkal rendelkeznek, amelyek általános esetben szokványos értelemben vett érzékeléssel nem érhetők el. Az utóhatások további területe a lelki tisztánlátás, a jobb emberré válás, amely mögött feltételezhetően bizonyos blokkoló energiák feloldódása, megszűnése állhat.

A tapasztalatok alapján utóhatás gyanánt különböző különlegességek figyelhetők meg: a halál közeli élmény többször fordul elő; kommunikációs fejlődés tapasztalható – különösen a telepatikus kommunikáció területén; a maguk tevékenységi területén, mintegy szellemi tanítókká válnak; megszűnik számukra az izgalom, a félelem; elmozdulás a természetgyógyász tevékenység felé; az élmények feldolgozása hosszabb időt vesz igénybe.
Teljesen új perspektívába kerül a halál kérdése, abszolút megszűnik a halálfélelem, felkészülve, megnyugvással és boldog várakozással készülnek a majd valamikor elkövetkező halálra.
Az élményesekben felerősödik a földi küldetéstudat, az egyetemesség érdekében való cselekvés. Ehhez nagy energiával, rendkívüli kitartással, és jelentős tettvággyal fognak hozzá. A küldetéstudat egyik speciális, meglehetősen gyakori megjelenési formája a mások felé irányuló segítségnyújtás fokozódása, elmozdulás a gondozó viselkedés irányába. Mindezekhez hozzátartozik az érzésbeli nyitottság, a szűkebb/tágabb környezetben élők felé történő fokozott odafordulás, mint alapattitűd.

Más forrás alapján a változások az alábbi főbb területeket érintik: haláltól való félelem megszűnése; szeretet fontosságának érzése; dolgok közötti összefüggések mélyebb megértése; tanulás megbecsülése; cselekedetek hatásainak meglátása (a másokéra és a saját cselekedetekre vonatkozóan), azok pontosabb értékelése; a tennivalók tekintetében, a „sürgősség” gondolata; magasabb szintű spirituális állapot; és beilleszkedési problémák.
Spirituális vonatkozásban egyfajta személyiségen túli én kialakulásáról lehet beszélni, amely nagyon jelentős tolerancia szint növekedéssel jár, a környezet iránti magas fokú megértésben , elfogadásban mutatkozik meg.
Egy Hollandiában végzett széleskörű felmérés alapján az alábbi területeket emelték ki, mint változások színtereit: pozitív életmódváltozás; az intuitív képesség növekedése; anyagi vonatkozású dolgok háttérbe szorulása; a vallás előtérbe kerülése; az emocionalitás fokozódása; a halálfélelem jelentős csökkenése.
További források eredményeit figyelembe véve, több hasonlóság fedezhető fel az eddigi utóhatás-vizsgálatok eredményeihez viszonyítva. A változások területeit a következőkben fogalmazta meg a szerző: szeretetérzés fokozódása és kiterjedése; összefüggések jobb felismerésére való képesség; intuitivitás fokozódása; anyagi nézőpont jelentőségének csökkenése; testérzet változása; nehezebb kommunikáció a környezettel.

Rendkívül sok tényezőt emel ki P. M. H. Atwater és D. H. Morgan az utóhatások megjelenési formája közül: megnövekedett önbizalom; nagyobb érzékenység mások irányába; paranormális érdeklődés fokozódása; a visszatérő szuicidium csökkenése; anyagiasság megszűnése; természet iránti vonzódás; transzcendentális érzék növekedése; szeretetérzés fokozódása; időkeret jelentőségének csökkenése, fiatalosabb életvitel; világosabb bőr; „fényesebb” szemek; magasabb energiaszint; fény-, nap-, hangérzékenység fokozódása; nyitottság és megnövekedett érdeklődés az új dolgok iránt; könnyebb stresszkezelés; alapvetően másfajta, megváltozott gondolkodás – az élmény előttihez képest.
P. M. H. Atwater másik művében az előzőkben fel soroltakon kívül további területekről is beszámol, amelyek jelentőséggel bírnak az utóhatások tekintetében: magasabb szintű kreativitás; alacsonyabb vérnyomás; étkezés vonatkozásában mennyiségi csökkenés, illetve hústalanabb ételek fogyasztása; könnyedebb absztrahálási képesség; érdeklődés a bölcseletek irányába..

A Steiger szerzőpáros – némileg spirituálisabb megközelítés alapján – az utóhatások főbb területeit az alábbiakban látta: gyakori kilépés a testből, azaz több esetben előforduló testenkívüliség; spirituális irányultság fokozódása; tervezés jelentőségének növekedése, a tervek biztos végrehajtása; jelentős életszemlélet változás a jobbá válás irányába; megjavult, stabil kedélyállapot; több energiával való gazdálkodás; érzékenység fokozódása; betegségek esetén, gyorsabb felépülés.

Dr. Pilling János véleménye szerint a változások két nagyobb csoportba sorolhatók aszerint, hogy a személlyel magával kapcsolatos változás, avagy a környezet, a külvilág felé irányuló szemléletváltozás a megfigyelés tárgya. Meglátása alapján a következő jelentősebb területekről lehet említést tenni: „újjászületés”, az élet újrakezdésének érzése; a túlélés céljának keresése, az élet értelmének kutatása, a saját küldetéstudat kialakulása; fokozott aktivitás; vonzódás a karitatív tevékenységek irányába; filozófia iránti érdeklődés fokozódása; mások javára fordítható tudás, és a szeretet fontosságának felértékelődése; siker, pénz, karrier, hatalom jelentőségének csökkenése; tolerancia és empátia fokozódása; önértékelés javulása; életszeretet növekedése; halálfélelem csökkenése; sajátságos túlvilági hit kialakulása; elmélyülés a belső vallásos hitben; nyitottság más vallások iránt; illetve negatív utóhatásnak tekinthetők a beilleszkedési nehézségek.

Forrás: Nagy Zoltán: Halál közeli élmények – A kiszélesedő világ (szakdolgozat, részletek)
Miskolci Bölcsész Egyesület, Nagy Lajos Király Magánegyeteme Budapest, 2002.