Erdélyi József versét Szabó Gyula gyönyörűen mondja el. Hangulatos képek...
"Egy szép reggelre gondolok,
és mosolygok és meghalok.
Kék lesz az ég, ragyog a nap;
megyek magas fenyők alatt
kezemet fogja holt apám,
s megszólal egy rigó a fán.
Azt mondja majd az a rigó,
hogy élni szép, hogy élni jó,
de halni szebb, de halni jobb,
s én mosolygok és meghalok."
Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. ....
A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”- már nem az, ami volt ..
...És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet
...Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
....Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer."
(Latinovits Zoltán gyönyörűen mondja el a verset)