2009 októberében éppen tíz éve, hogy Árvai Magdolna újságíró Tunéziában másodszor is esélyt kapott az életre. Ami vele történt, ellentmond minden valószínűségnek. Magdi fejére rázuhant egy hatalmas oszlop, ő pedig egy röpke időre átlátogatott a túlvilágra, majd visszatért, és minden fizikai nyom nélkül felépült.
Az élményt átélők meghatározó, életüket lényegesen befolyásoló változásokon esnek át. Ezek a változások morális szinten kivétel nélkül pozitív irányúak, illetve lelki, viselkedésbeli jobbulást eredményeznek.
A halálközeli élmények okairól alkotott elméletek négy csoportba sorolhatók, úgymint: természettudományos, pszichológiai, természetfeletti és kombinált magyarázatok.
A halálra készülők és a haldoklók támogatásának nemzetközileg ismert szakértője, Elisabeth Kübler-Ross. A svájci születésű orvosnő és tudós kutatta elsőként rendszeresen a halál tabutémáját.
A halál közeli élmények tudományos vizsgálata már az elmúlt század végén megkezdődött. Az első közlemény 1892-ből származik, és Albert Heim, svájci geológus professzor nevéhez fűződik. Ő harminc esetet gyűjtött össze alpinistáktól, akik - csakúgy, mint ő maga - hegymászás közben lezuhantak. Tapasztalatikat jól példázza Heim saját beszámolója:
A klinikai halálból visszatért emberek gondolkodásmódja jelentősen megváltozik. Ezek a változások ugyanolyan általánosak és jellegzetesek, mint a halálközeli élmények standard elemei.
