Mi köze van a súlyos veszteségnek, a gyásznak az önértékeléshez? Az önértékelés erőt ad, akkor is, ha a minket ért tragédiában nincs szerepünk, nem rajtunk múlott sem a bekövetkezte, sem az nem múlik rajtunk, hogy elkerüljük a csapást. Az múlik rajtunk, hogy a gyászban hogyan vagyunk képesek élni, és haladni.
Találkozásaim során sok gyászoló személy a gyász szomorúságával jön, de a beszélgetés során kiderül, tulajdonképpen egy életválságban van, ami valójában nyugtalanítja, az nem is a gyász már, hanem a gyász provokálta változás előtti nyugtalanság.Nem találja a helyét, valami feszíti, de nem tudja megfogalmazni pontosan, mi is a baja.
Az emberek nagy többsége tényleg szeretne segíteni, együtt érez, és sajnálja, hogy a másikat hatalmas veszteség érte. Csak éppen ezt nem tudják kommunikálni. Sokan zavarukban úgy döntenek, hogy inkább nem mondanak semmit, ami elég rossz döntés. Számtalan faramuci és tragikomikus helyzet alakulhat ki, amit gyakran végül a gyászoló old meg.
A gyász a veszteség által kiváltott reakció. A veszteség jelentheti egy párkapcsolat megszakadását, munka elvesztését, nyugdíjba vonulást, költözést, de a legintenzívebb érzelmeket kiváltó esemény szeretteink halála.
Zsuzsa férje kilenc éve halt meg, és csak most szabadult meg a lelkifurdalástól. A gyász velejárója, természetes szövetségese a bűntudat, mert mindig van egy jobb orvos, jobb kórház vagy új, drága gyógyszer. A legtöbb gyászoló úgy érzi, nem tett meg mindent szerette gyógyulásának érdekében.
Ha a gyászoló nem képes átrendezni az elhunyt szobáját, sajátos viszonyba kerül a tárgyaival és állandóan a temetőbe jár, érdemes szakemberhez fordulni. De akkor is jó, ha pszichológust keres fel a magára maradott ember, ha a kapcsolatai beszűkülnek, általános depresszió vesz rajta erőt, vagy egyik betegségből a másikba esik. Mindez csak a gyászév után igaz.
Egyrészt a fizikai aktivitás önmagában örömérzést vált ki, és ha valaki komolyabb erőfeszítésekre is hajlandó, még az a bizonyos boldogsághormon, az endorfin is felszabadul. Másrészt a gyász a szívinfarktus komoly rizikófaktora. Ha valaki úgy dönt, hogy tovább szeretne élni, mindenképpen válasszon valamilyen sportot.
Nem vagyunk egyformák, ezért, ha egy alapvetően befelé forduló, zárkózott ember azt hallja, hogy mindenképpen ossza meg a gyászát másokkal, nehogy túlontúl magányossá váljon, akkor ez a tanács nyilván nem neki szól. Ahhoz, hogy a megfelelő módszert kiválassza valaki, némi önismeret is szükséges.
