Édesapám-Pálinkás András

Édesapám úgy ment el, ahogy élt, csendben, méltóságteljesen. A betegség évei alatt soha egy panasz-szava nem volt. Ő akkor is ránk gondolt, nem akart fájdalmat okozni, nem akarta, hogy aggódjunk, idegeskedjünk. Nála önzetlenebb, nagylelkűbb embert, nem ismertem.
Aznap szintén rohantam hozzá a kórházba, mint más napokon, de kicsit késtem. Ő megvárt engem, nem akart nélkülem elmenni.
Remélem Apu, ott fenn minden szép és nem fáj semmi! Nagyon hiányzol nekem! Szeretlek, amíg élek!