A telefonom pénteken reggel hangosabban csengett...
Drága Jenő testvérem reggel 7 óra körül gyakran felhívott amikor ült a kocsiban ment a munkahelyére és én is ültem a kocsiban mentem a munkahelyemre. Akkor nem hívott.
Már ültem az íróasztalnál, fél nyolc lehetett, csörgött a telefonom, felvettem. Azt hittem rosszul hallok, Dr .XY vagyok testvére lakásában, szomorú hírt kell mondanom, testvére meghalt. Kiabálva visszakérdeztem, micsoda? Az nem lehet igaz, mert tegnap beszéltem vele, várjon meg azonnal odamegyek.
Taxit hívtak nekem, borzalmas érzés volt, csak annyit mondtam a taxisnak, hogy nagyon siessen.
A rövid út több km-nek tünt. Rohantam be a házba, minden kapu, ajtó kitárva, a szobába hallottam hangokat, a mentősök voltak. Jenő ott feküdt a szoba közepén, ahol próbálták újraéleszteni, sok-sok ampullával körülötte. Odaültem mellé a szőnyegre, megsimogattam homlokát, megszorítottam a kezét, ugye Jenő ez nem igaz, itt vagy velem, éreztem, hogy megmozdultak az ujjai. Kettesben maradtunk, néztem beszélgettem vele.
Zokogva hívtam férjemet, el sem akarta hinni, azonnal elindult ide ahol kettesben voltam Jenővel. Aztán a munkahelyét is felhívtam, hogy ne várják dolgozni, elmondta a titkárnő, hogy Jenő reggel telefonált hogy nem érzi jól magát, mondták neki hogy hívjon orvost, Ő ezt megtette, az ajtókat kinyitotta, de már nem tudták újraéleszteni.
Fogtam Jenő kezét, amig meg nem jött a férjem, aztán együtt vártuk a szállító autót. Előkészítettem a csodás, legszebb öltönyét, ingét, nyakkendőjét amit a legnagyobb, legszebb ünnepekkor szeretett felvenni.
A szállítókocsi után mentünk. Remegve ültem férjemmel a folyosón vártuk a boncolás eredményét, mert azonnal akartuk tudni, hogy mi történt. Hátsófali szívinfarktus okozta a tragédiát, menthetetlen volt.
Férjem nélkül nem tudtam volna hazamenni annyira elgyengültem, sírógörcsöket kaptam. El sem tudtam képzelni, hogy mi lesz nélküle, nagyon-nagyon jó testvérek voltunk, mindent megbeszéltünk, sokat segített nekem a problémáim megoldásában. A családom féltett, hogy kiborulok és nem tudok majd dolgozni, de erőt vettem magamon, arra koncentráltam, hogy a temetést meg tudjam szervezni. Este felhívtam a rokonságot, barátait, ismerőseit, a telefonjait felvettem, amit tudtam intéztem. Reggel elmentem a temetéshez szükséges iratokért, ezzel a munkahelyére, mert a cég saját halottjának tekintette. Felejthetetlen az a segítség amit vállaltak.
Számítógép elé ültem megterveztem, megírtam a gyászjelentéseket, szétküldtem, nagyon sokat, mert nagy ismeretségi köre volt. Száznál többen eljöttek a temetésére.
Álltunk a csodás megszámlálhatatlan koszorúkkal körülvett ravatalnál, szólt a zene amit szeretett, néztem, olyan volt mint amikor aludni szokott, nem sírtam. Amikor megérkezett a pap letakartam, imádkoztunk.
A munkahely vezetője Jenő munkahelyi tevékenységéről, emberségéről szívhez szólóan beszélt. Ott voltak a munkatársai és a beosztottjai. Nagyon szerették, hihetetlen volt számukra is, hogy nem ül többet az irodájában, mert előtte nap még ott ült és dolgozott.
8 év telt el azóta, de most is könnyeimmel küszködöm. A temetőbe friss virágokat viszek a síremlékére, mindig gyertyát gyújtok, ha valami segítségre van szükségem, akkor azt érzem, hogy még most is segít megoldani.
http://www.kepfeltoltes.hu/100303/koszor__kereszt_feh_r_r_zsa_www.kepfel...
