Emlékfal - M.Tóth Zoltán 1980-2009

Fiam, Zoltán egyetemen tanult, mellette dolgozott. Csendes, nyugodt, mindenkinek segítő ember volt. 2009.09.18.-án a lányom diploma osztóját követően, unoka testvérével elment a VOGUE szórakoztató hajóra. A hajó hátsó részén, kiment levegőzni a táncpartnerével és ismeretlen körülmények között 19.-én hajnali 2.30 perc körül a vízbe esett. A táncpartner rögtön szólt az unokatestvérnek, hogy baj van. Az unoka testvére rögtön szólt a biztonsági embernek aki közölte, hogy és Ő most mit tud csinálni? Ugorjon utána? Hogy Ő is dögöljön bele a vízbe? Közbe az unoka testvér munkatársa már hívta a 112 segélyhívót, akik értesítették a vízi rendőrséget. A fiunkat az előírásnak megfelelően 1 órán keresztül "keresték" aztán távoztak. Közben az unokatestvér értesítette az apját, azaz a bátyámat a balesetről, aki a helyszínre sietett. Mire odaért, már elmenőben voltak a rendőrök. Megkérdezték a bátyámat, hogy tud-e bennünket értesíteni és elmentek. Senkinek nem kívánom azt a telefon hívást. A telefont a férjem vette fel.Először is nem akartuk elhinni, hogy a fiunkat baleset érte, és mivel ennyi ideje nem találták, szinte biztosak voltunk abban, hogy meghalt. Öltöztünk és rohantunk a helyszínre, ahol már csak a bátyám volt és a lánya - sokkos állapotban- akit két ismerőse kísérgetett, fel alá a parton.Nem értettünk semmit. Úgy gondoltuk, hogy a rendőrség a mentők a helyszínen lesznek, ezzel szemben minden kihalt és csendes volt. Álltunk kábán a tragédiát még fel sem tudtuk fogni, és nem értettünk semmit. Másnap a bátyám egyik ismerőse tanácsára felhívta a tűzoltóságot, akik kiküldtek egy szolár hajót, ami a folyó medrét pásztázta. A keresés akkor már sikertelen volt. Fiunk holtteste 5 nap múlva került elő. Halála mindenkit nagyon megrendített. Temetésén, nem csak a közeli hozzátartozók, család tagok, barátok, munkatársai, de még az én kollégáim is teljes létszámmal részt vettek. Ma sem tudom, hogy hogy voltunk képesek összeállítani a lányommal a ravatalozás időtartamára a hanganyagot, hogy voltunk képesek a koporsója mellett állni, és végig nézni, hogy eltemetik. Ügyvédhez fordultunk. Nem tudunk bele nyugodni, hogy senki nem segített a fiunknak. Nem akadt senki aki legalább egy mentő övet dobott volna utána. Megismertük azt az érzést, hogy "megszakad az ember szíve bánatában"