"Csak pár évet, pár hónapot, a végtelenben egy napot alszol egyedül gyermekem.
Csak egyet álmodsz és jövök, a földön itt mi sem örök, s melletted leszek újra én...
Körülöttünk zeng a végtelen, de túl a földi életen nem érhet többé semmi vész.
S újra viselem gondodat, csak még pár földi dolgomat elvégzem, s aztán jövök.
Addig az álmod szép legyen, a másvilági réteken szebbek talán az álmok is.
Aludj, aludj, s már ott vagyok, a végtelenben egy napot aludjál addig, gyermekem."
Mami vigyázzon rád drága kisfiam odafenn, amíg én odaérek. A te macska-manyud.
Norbi az egyik legjobb barátom voltál. Sohasem felejtelek el. Soha. És hibásnak érzem magam... pedig nem én hagytalak cserben. Én sohasem hagytalak cserben még az utolsó napjaidban is hívogattalak, hogy nehogy baromságot csinálj. Bárcsak itt lehetnél és elmehetnék veled bowlingozni... sajnálom, hogy aznap nem értem rád. Nagyon hiányzol. Nem tudom ki az a lány, aki miatt ilyen hülyeséget csináltál, de nem érte meg. Anyukádnak igaza van. Én nem tudtam, mi az a halál, addig amíg anyukád nem írta meg smsben, hogy Norbika meghalt, többé nem beszélhetsz vele. És ez a legrosszabb. Hogy többé nem beszélhetek veled. Hiányzol.
Szia, beszélhetnénk-e egyszer ? E-mail cimem: somebody50@freemail.hu
Tudom nehéz ilyenkor bármit is mondani,de soha nem szabad feladni.Én is átéltem ezeket a napokat,és még most ennyi év után is,meg maradt a kérdés-miért és mivel érdemeltük ki ezt a fájdalmat.Próbáld meg elterelni a gondolatod,és foglald el magad valamivel ami eltereli az emlékeket.
Üdvözlettel:Ortó József
Ortó Kózsef
Köszönöm szépen a tanácsodat, ez jónak tűnik. Én is azt vettem észre, hogy amint jönnek az ártó gondolatok, azonnal mással kell foglalkozni, gyorsan bele kell kezdeni valamibe, ami eltereli a gondolataimat. De akkor is nagyon nehéz, a hiánya néha szinte elviselhetetlen, csinálhatok bármit.
Köszönettel, Edit