Emlékfal - Ortó Zoltán 1980-2001

Szia ha akarsz írni akkor a /joco.hu@citromail.hu/megtalálsz.

Üdv.drémon

Köszönöm.

Kedves Tündy !
Biztos vagy benne, hogy ők néznek és látnak bennünket ? Hol lehet olvasni róla ?
Az én fiam 24 évesen ment el egy lány miatt. Saját döntése volt, jogában állt, azt csinálni az életével, amit akart. De ahhoz nem volt joga, hogy egyedül, támasz nélkül hagyja az anyját, aki egyedül nevelte fel és mindig mellette állt. Én is "meghaltam" akkor, amikor rátaláltam., a lelkemet megölte örökre.
És ahhoz sem volt joga, hogy kitegyen engem annak, hogy megtaláljam a szobájában, hisz rögtön megőrülhettem volna ott, helyben és még az sem lett volna, aki eltemeti őt. Úgy hogy jelen pillanatban nem tud érdekelni, hogy nem örül, ha sírni lát. Lehet, hogy később majd másként gondolom, lehet, hogy képes leszek megbocsátani, de egyelőre úgy érzem, hogy jogom van sírni. Mindent elvett tőlem, de azt már igazán nem veheti el, hogy még csak ne is sírjak. Muszáj sírnom, mert nem tudom megérteni, hogy hogyan lehetett itthagynia az anyját egy nő miatt 24 évesen, amikor még előtte állt az élet, amikor 1-2 hónap múlva saját lakást és másik autót kapott volna tőlem. Sokan meg nyomorékan és hajléktalanul is élnek.
Én jelenleg haragszom rá és haragszom az egész világra. És igenis sírok ha látja, ha nem, ha fáj neki, ha nem, mert a poklok poklát élem át egész életemben, ami őt nem érdekelte. Legalább hadd sírjak, mert már csak az maradt nekem. És tette ezt azok után, hogy ő előtte 2 hónappal temettem el édesanyámat, egy idegösszeomlás kellős közepén voltam és az ő segítségét kértem. És segítség helyett ezt kaptam, meg még mélyebb idegösszeomlást, és depressziót.
Ez az én véleményem a hozzászólásodhoz és ha rosszul látom, örülnék, ha meg tudnál győzni hathatós érvekkel az ellenkezőjéről. Üdvözlettel, Ditti