Valóban feltámadunk?

Keresztények milliói mondják el napról napra az ima szavaival, hogy „hiszem a test feltámadását”. A temetők kapuján is ott az öröklét ígérete: a "feltámadunk" felirat.Mit értenek a hívő keresztények a feltámadás ígéretén? Milyen viszonyban lesz egymással a földi és a mennyei test?

Béky Gellért jezsuita szerzetest hívtuk segítségül, hogy erről a nehéz teológiai kérdésről többet megtudhassunk.

– Az Újszövetség meglehetősen visszafogottan nyilatkozik a test feltámadásáról – mondja az atya. – Pál apostol a Korinthusiakhoz írt első levelében azonban alaposan körüljárja a témát. Leszögezi, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint, majd feltámadott. Ez pedig mindenképpen az ember feltámadását is jelenti. Ennek mikéntjét a vetőmaghoz hasonlítja, amely mielőtt életre kelne, előbb elrothad

Testtel vagy test nélkül?
A korai keresztény gondolkodók ennek alapján úgy képzelték el, hogy a földi és a mennyei test kapcsolata a halál után is megmarad. Olümpiai Methodiosz a 4. században a feltámadást a hibás emberi teremtmény újraalkotásaként festette le. Hasonlatában egy szobrászt hoz példaként, akinek tökéletes művét valaki gonoszságból elcsúfította, ezért a művész úgy dönt, hogy újra elkészíti a hibátlan alkotást. A szobor beolvasztása az emberi test megsemmisülését, újraformázása pedig a feltámadást jelképezi.
Volt, aki arra gondolt, hogy új Jeruzsálem utcáit test nélküli lelkek fogják benépesíteni. Órigenész, a platóni eszmék követője a feltámadást lelki folyamatként képzelte el. Mások a feltámadott testek megjelenéséről vizionáltak. Egyszerűnek tűnt az az elképzelés, hogy a mennyországban mindenki Ádámhoz és Évához hasonlóan meztelen lesz. Emellett az a gondolat is felütötte a fejét, hogy a feltámadottak csak díszes ruhában lehetnek méltók Isten városához.
A korabeli elméletek másik kedvenc témája a feltámadott test életkora volt. Mi lesz azzal, aki kisgyermekként, és mi azzal, aki aggastyánként hagyja itt porhüvelyét? A 13. század végére kialakult általános nézet szerint az ember 30 éves korára éri el legérettebb állapotát, így mindenki ebben az életkorban támad fel.

Ember = test + lélek
– Ez nem teológia, hanem jámbor képzelődés – mosolygott Béky Gellért atya, amikor erről kérdeztem. – Szent Pál szerint a feltámadáson áll vagy bukik a kereszténység. A feltámadás azt jelenti, hogy a halál nem végállomás.
A test feltámadása nagyon félreérthető. Az evangéliumokban van egy-két jelenet Lázárról és Jairus lányáról, akik feltámadnak. Ez azonban számukra csak ideiglenes állapot, mert utána ismét meghalnak. Mi nem ilyen feltámadásban részesülünk.
A test minden bizonnyal meghal, és ez komoly teológiai problémát jelent. Nem azt mondjuk, hogy a test születik, hanem azt, hogy az ember születik. A Biblia nem választja el a testet és a lelket, nem beszél külön a test vagy a lélek születéséről, haláláról, feltámadásáról, hanem egyértelműen a teljes emberről szól. Másrészt a test jellegzetes bibliai fogalom, amely a halandó embert jelöli.
A görög filozófia ezt másként látta. Platón a test és a lélek elválasztását valló nézet egyik legnevesebb szószólója. Szerinte a test ideiglenes: az örök élettel kapcsolatban csak az ideáról, a lélekről beszél.
Az egyház azonban hangsúlyozza, hogy az egész ember fog üdvözülni. Ez az ígéret a testre és a lélekre együtt igaz, és egyikre sem a másik nélkül. Az üdvözülés az egész emberért van.

Por vagy hamu?
Európában még századunkban is tartotta magát a nézet, hogy a feltámadás körül komoly gondok lehetnek, ha valakit halála után elhamvasztanak. A keresztényüldözések idején azok a pogányok, akik ismerték Jézus Krisztus tanításait, tisztában voltak azzal, hogy a keresztények hisznek a test feltámadásában. Ezért hatásos félelemkeltő eszközként használták a mártírok testi maradványainak elégetését. Azt gondolták, ha a keresztények testét teljesen megsemmisítik, a feltámadásukat is megakadályozzák. A teológusok a már idézett Olümpiai Methodioszhoz hasonlóan hittek abban, hogy Istennek hatalmában áll újraalkotni az emberi testet.
Béky atya Japánban azt tapasztalta, hogy az ottani keresztények számára teljesen természetes a hamvasztás. – Emlékszem, hogy fiatalkoromban rossz szemmel nézték azt Magyarországon, aki szabadkőműves módra elhamvasztatta hozzátartozóját. Igaz, ami igaz, a szabadkőművesek is azért választották ezt a módszert, mert tagadták a feltámadást. Lényegében azonban az egész kérdés tudománytalan. Akár eltemetnek, akár elhamvasztanak, porrá leszünk. Csak a folyamat különbözik, amely tökéletesen mindegy a feltámadás szempontjából.
Amíg élünk, testünk állandóan megújul. Senkinek sincs ugyanolyan teste, hiszen hétévente az összes sejtünk kicserélődik. Hiába változik a test, a személy, az én ugyanaz marad. Mégis csak Jézus második eljövetelével válik nyilvánvalóvá, hogy mit is jelent valójában a feltámadás.
Jézus feltámadása valami újnak a kezdetét jelenti. A közelgő húsvét az ebből fakadó remény ünnepe. „Jézus Krisztus feltámadása a garancia ehhez a bizalomhoz; azt üzeni, hogy az emberi életnek mindenkor van célja, értelme. Ettől a hittől boldogok a keresztények.”

50 év száműzetésben
Beszélgetőtársunk, Béky Gellért jezsuita szerzetes 85 esztendős. Életútja egybeforrt a magyar jezsuiták 20. századi történetével. Érettségi után két évvel, 1943-ban lépett be a pesthidegkúti jezsuita Manréza központba. Miután a noviciátus ideje letelt, 1949-ben feloszlatták a rendet. Ekkor már végzett a szegedi jezsuita főiskolán. A jezsuitáknál bevett szokás, hogy a hosszú tanulmányokat a szerzetesek megszakítják néhány éves gyakorlati munkával. Béky atyának erre itthon már nem volt lehetősége, mert államosították a rend iskoláit. Így a zöld határon Németországban ment, ahol ifjúsági munkát végzett. Utána a holland teológián folytatta tanulmányait, ott is szentelték fel 1955-ben. Magyarország akkori elszigeteltségére jellemző, hogy szüleivel annyira sem tudta tartani a kapcsolatot, hogy megírhassa nekik, mikor szentelik. Mivel reménytelen volt számára a hazajutás, felszentelt papként a japán misszióba jelentkezett. 1997-ig ott tanított főiskolákon, egyetemeken teológiát, lelkiségtörténetet. 70 éves elmúlt, amikor újra hazajöhetett, a magyar misszióba.

Berényi Mariann